Szituációs kérdés: Lányok, nők, őszintén kérdem, mit tennétek az alábbi esetben?

Leszögezem, hogy senkire nem akarok ráírni, nem "erre verem", csupán tényleg érdekel, hogy mit tennétek a felvázolt helyzetben.

Egyedül vagy, munka nélkül, anyagilag senki nem tud segíteni, senkihez nem tudnál menni, hogy elkerüld/elodázd a lakásod elvesztését és utcára kerülj. Kismillió helyre beadtad az önéletrajzodat, de alig néhányan jeleztek vissza az elsőkör sikeréről, aztán az is annyiban maradt, ott sem jeleztek vissza, hogy nem te kaptad az állást, a többiről ennyit sem szóltak. Kétségbe vagy esve, mielőbb kell valamilyen munka, fizetni kell a csekkekek, enni is kell. És akkor személyesen bemész érdeklődni egy állásról, mire a felettes behív az irodába, és a kategóriából adódóan ki lehet találni, milyen ajánlatot tesz, hogy cserébe, ha orálisan kielégíted, biztosítja, hogy megkapod azt a munkát. Nettóban mondjuk nincs 250 ezer havonta, semmi hatalmas lehetőség, hogy akkor onnantól fél-egy milliót viszel haza, de biztos lenne, és kikerülnél a szorító helyzetből.

Eldobnád az erkölcsödet, hogy te ilyenbe nem mész bele, és eleget tennél a feltételnek, vagy inkább kockáztatnád, hogy utcára kerülsz és nem tudsz mit enni?

Hogyan döntenél?

A felvetést ne akard a jelenlegi életedhez igazítani, hogy ,,ilyen soha nem fordulhat elő, lehetetlen", ,,nem kerülnék utcára, mert a barátomhoz/szüleimhez/legjobb barátnőmhöz/rokonhoz költöznék", ,,van egy lakásom bérbe adva, abból mindig folyik be pénz", ,,a szüleim tehetősek, nem hagynák", ,,a végzettségemmel két hét alatt találok munkát" vagy hasonló. Ha mégis megtörténne. Ha nem lenne senki, aki segíthet, csak magadra számíthatsz és a dolgaid valamiért szerencsétlenül alakulnak.