Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek rajtam csak a pszichológus segíthet?
Üdvözletem minden kedves idelátogató topiklakónak! :)
Nem szeretnék az N+1-ik méretbeli panaszkodó lenni, mert azért annyira ismerem errefelé a szokásokat. Szándékozom kicsit kibontogatni a kérdésem előzményét, továbbá számítok az értelmes és építő jellegű reakciókra.
Tudni kell annyit rólam, hogy a való életben az emberekhez empátiával forduló segítőkész személyiségnek tartanak. Volt már, hogy hasonló problémával küzdő férfitársamat motiváltam ilyen irányban (van erre egy csomó vicces/könnyed mondásom), illetve más téren is szívesen segítek bármilyen lelki problémával kapcsolatosan. Jól eső érzéssel tölt el, ha segíthetek másokon. Röviden ennyit rólam.
Mielőtt nekem esnétek, hogy loser, introvertált nyomi lennék aki sírdogál a sarokban és nem tesz semmit... Megelőzném ezt azzal, hogy nagyon is nyitott, pozitív kisugárzású, jó kedvű férfiként vagyok ismert a baráti körömben is. :)
Az ellenkező nemmel való ismerkedést mindig úgy kezdem, hogy először emberként, barátként kedvelem meg és utána ha beindulnak a dolgok és a másik fél is jól fogadja ezt, akkor jön a randizós/flörtölős fázis. :)
A problémám ott kezdődik, ha komolyra fordulna a dolog, akkor nem szépítem: elmenekülök, természetesen kitalálok valami tényleg gagyi indokot és udvariasan elköszönök. Társkeresőn is próbáltam ismerkedni, de inkább leregisztráltam a nyolcadik ilyen után, mert úgy érzem ameddig ezt helyre nem teszem, addig nem tartom fairnek az idejüket rabolni és a jóindulatukkal visszaélni azon hölgyeknek akiknek én is tetszek. :(
Eddig az életem folyamán kettő nőnél sikerült ezt a buta pszichológiai akadályt legyűrnöm. Természetesen az elsőnél az első együttlétünk nem sikerült, annyira rágörcsöltem. Másodiknál is eléggé dadogott a dolog. Utána fel tudtam szabadulni, ebből lett egy majdnem 2 éves kapcsolatom.
A második kapcsolatom rövid volt, de ott is nehézkes volt az "indulás". :) Nagyon későn vesztettem el a szüzességemet is.
Nyilvános helyeken ahol adott például a helyzet, hogy látható a dolog, ott is igyekszem takargatni a dolgot, nagyon szégyellem. (Edzőterem zuhanyzó része, strandon ahol van szintén, nyilvános toalett)
Eddigi létezésem során sosem értették az ismerőseim, munkatársaim, haverjaim, hogy miért nincs párom (életem jelentős hányadában), mert adta magát szerintük a helyzet, hogy azzal a személyiséggel amivel megismertek nem lenne problémám. A gyökerét a dolognak csak nagyon kevés beavatott ismeri. Volt olyan is, hogy arra gyanakodtak meleg lennék, de ezen csak mosolyogtam maximum. :) Meg most már Ti is, de ugye hála az anonimitásnak, ez így is marad.
Amit persze még tudni kell rólam, hogy tinédzseren voltak rossz tapasztalásaim ilyen irányban. Magát a megalázott érzést le tudtam vetkőzni, úgy néz ki, vagy lehet mégsem?
Szerintetek lenne értelme pszichológushoz mennem? Tudom, dinka vagyok, de ha erre gondolok, elönt egy ilyen ciki/szégyen kettős érzés akkor is. :D
El tudom képzelni az életemet egyedül, nem kajtatok a párkapcsolat után, de azért olyan jó lenne szeretni és szeretve lenni. :)
Tudjuk le a felszínes tényezőket is: tényleg kicsi a méretem. Hosszra kb 12 cm lehet és vastagságra is vékony, plusz vér típusú szegényke. :D A sors fura fintora, hogy a libidóm meg nem alacsony. x)
A kényelmes óvszer ami jó az a Mysize 49-es, pont passzentos vastagságra. A normál méret már nem százas, sajnos. :)
Tömören röviden: Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy nem a méret a lényeg, sokkal fontosabbak a szellemi/lelki tényezők egy normális kapcsolatban. De, mindig jön a de... :)
Köszönöm, hogy elolvastátok. Jöhetnek tanácsok, tapasztalatok, elfogadom! :)
Negyedik iksz elején járó F.
válasza:Kérdező: csak, hogy jól értem e:
Az első barátnődet azért dobtad, mert nem tűnt úgy, hogy kívánja a szexet?
Ha jól értem az első két barátnőd is megvolt ez a pánikreakció, csak valamiért e két lány esetében ez nem jelentkezett.
Miért nem? Miben volt más a kapcsolatod ezzel a két lánnyal?
Amikor otthon túlagyalsz és bepánikolsz, mi jár a fejedben? Mitől félsz? Ha leírnád a legrosszabb rémálmodat a leendő kapcsolatot illetően, az hogyan nézne ki?
11: Nem érted jól. :) Azért, mert kitudódott, hogy az utódommal kavart, nem szerettem volna a balek harmadik lenni. Hosszú story, nem kutakodtam sosem utána, de (szerencsémre) tök bénán lebukott. Akkor csak feltételeztem, hogy megcsal, persze tagadta. Post humus derült csak ki, hogy totálisan igazam volt. :) Utólagos erkölcsi győzelem. :)
Az első kettőnél tök hamar kialakult ez a bizalmi barát feeling. A problémámmal még vicceltem is, de látszólagosan nem volt vele gondjuk.
Most elég sokat analizáltam magamat. Én arra tudok gondolni, hogy az a masszív tapasztalati hiány és lemaradás generálhat olyan érzést, hogy egyre jobban "lemaradok" és ezáltal nem tudok úgy minőségileg odatenni magamat, hogy azt a már vélhetően tapasztalt másik fél "elvárná" és/vagy jó legyen neki. No meg állandóan ott a tévhit (?), hogy vannak fizikai korlátai a nemi szervemnek bizonyos pózoknál. Az elsőnél be is igazolódott, hogy van némi alapja annak amit "beképzeltem" magamnak (félrement). Ez felerősítette eléggé. Másodiknál meg nagyon megvolt a lelki összhang, talán ez segíthetett feloldani a gátat. Illetve lehet hülyén hangzik, de a második lány szűz volt előttem. (Ezt még nem fejtettem meg, egyelőre csak kósza ötleteim vannak, nem egyéb)
Legrosszabb rémálom? Kinevetne, hogy mit akarok ezzel a kis fogpiszkálóval? :) Nem tudom, valami ilyesmi. Az élet más területein elég kevés, az ember egóját romboló dolog tudna érzelmileg triggerelni, de ez betalálna, nagyon. :) Mivel foglalkoztam mindég is önfejlesztéssel, sok mindent legyőztem már az utóbbi pár évben, ez a terület maradt ahol úgy érzem képes lennék (és vagyok is) szó szerint pánikolni.
Tudom, hogy dedó. :D
válasza:Bocsánat az offért.
A 7-es voltam. 8-as, én nem egy pszichológusnál voltam. nem kettőnél. Van egy alap önismeretem, amit magamtól szedtem össze. Én arra számítottam, hogy a "szakemberek" ennél többet tudnak, mint ezt újra összerakni, de tévedtem. Hiába tanulják évekig.
Én egyébként barátoknak is elmondom a problémámat. Nem az vagyok, akinek a pszichológusnak úgy kell belőle kihúznia, mivel ezen a nehézségen már rég túl vagyok.
Volt régen egy barátom, akit érdekelt a pszichológia, ő beszélt erről-arról, a gyerekkor, szülők hatásáról a személyiségre, stb. Tudom, hogy egy ember viselkedése csak a felszín. Olvasgattam könyveket pszichológia témában. Csak érdeklődésből. Nem gondoltam, hogy ez olyan szintű ismeretet ad, hogy pszichológus már nem tud újat mondani. Aki picit gondolkozik saját magán, a múltján, a lelki dolgai összefüggésein, az könnyen rájön dolgokra, amikkel a pszichológusok pénzért szembesítik. Aztán ez a bíztatás, hogy "gyerünk, meg tudod csinálni" és hasonlók, megint olyan, amit bárki megtehet. De ha valami nagyobb probléma van ott, ami miatt hiába biztatják az embert, ott már általában a pszichológusok is tehetetlenek, csak húzzák az időt, hogy több alkalommal beszélgessenek arról, mert az többször tízezer forintot jelent nekik.
A pszichoterápián kívül nincs még egy olyan szolgáltatás, aminek ennyire kétes, bizonytalan lehet az eredménye. Veszel egy tévét mondjuk 50ezerért, ott van, a tiéd. Elmész fogorvoshoz, 50ezerért megcsinálja a fogad. Elköltesz pszichológusra 50ezret, és lehet, ugyanott vagy. Nagy lehúzás az egész! És ezzel soha nem szembesítik előre a pácienst, ez a legnagyobb probléma! Nem éri meg nekik tudtára adni, hogy ez nem egy biztos dolog, és lehet, százezreket csak ki fog dobni az ablakon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!