Jelen pillanatban úgy érzem, képtelen vagyok egy lánnyal párkapcsolatban élni, azt érzem eljött az idő hogy végre megismerkedjek egy sráccal, mi lenne a helyes döntés? 26F

Nagyon szeretem és tisztelem a nőket, csodálom a női nemet! De sajnos túl sokat és túl sokszor csalódtam már lányokban, egyszerűen már nem kívánom őket párkapcsolati értelemben. Az esetek túlnyomó részében azt kapom, hiába próbáltam a legjobb formámat nyújtani a randin, hogy "Te egy nagyon aranyos és udvarias srác vagy, de sohasem járnék veled. Túl udvarias, túl kedves vagy és túl sokszor kérsz elnézést, barátok lehetünk maximum!". Én ebbe belefáradtam és nem szeretném még egyszer ezt a mondatot hallani. Ha egyszerűen nem tudják elfogadni a lányok, hogy "túl udvarias" és hogy "túl kedves" vagyok és "túl sokszor kérek elnézést", akkor szerintem nekem egész egyszerűen nincs dolgom a nőkkel.

Könnyen elképzelhető hogy majd a távoli jövőben megint érdekelni fognak a lányok romantikus értelemben, de jelen pillanatban sajnos erről szó sincs. Barátilag természetesen örömmel beszélgetek lányokkal, de többről most szó sem lehet. Nagyon jó dolog, hogy a családom teljes mértékben megért engem és támogat, semmi gondjuk nincs azzal hogy biszexuális vagyok! Sőt, Anya azt mondta, "Csodálja hogy eddig erőltettem a nők témát, mert látja hogy mennyire sokat bántottak engem!". Ez nagy megnyugvás nekem, az ismerőseim jelentős része is megérti a dolgot, tulajdonképpen majdnem mindenki! :) Jelen pillanatban mi lenne a helyes döntés?

Hallgassak a szívemre és kezdjek ismerkedni srácokkal, vagy várjak amíg megint érdekelni fognak a nők? Úgyis mindig szerettem volna egy srácot is, most pedig amúgy sem kívánom a lányokat. Vagy várjak ameddig vége ennek a "nem szeretnék lánnyal lenni" korszaknak?