Úgy fest bi srác vagyok, segíteni esetleg?

Segíteni miben?

Biszex vagy, nincs ezzel gond csak lehet etikusabb a feleségeddel szemben ha megbeszéled ezt az ügyet.

Elnyomni nem érdemes, ez előbb utóbb időnként a felszínre fog kerülni.

És hogyan képzelted el? Megcsalod pasival?

28/F (gay)

#1 vagyok.

Én is átmentem ezen, rágódhatsz rajta, elnyomhatod de a lelked mélyén te magad is érzed hogy így vagy normális ahogy vagy, így születtél ez van, akinek nem tetszik haza lehet írni.. :)

Így gondolom most.. De nem volt ez mindig így.

18 évesen mint te is most, pontosan tudtam magamról, hogy mi a szitu velem, viszont nem akartam elfogadni az egészet. Előre azzal, nyugtatgattam magam, hogy csak bi vagyok, majd lessz csajom, feleségem és elmúlik. (ezzel nem azt akarom mondani, hogy te nem biszex vagy)

Arra gondoltam, hogy ezt az egészet ha nagyon akarom ki lehet kerülni, felfogás kérdése. Be is beszéltem magamnak, hogy én nem is vagyok meleg, nekem erre nincs is szükségem nekem család kell blá blá blá.. Így is lett, kis idő múlva lett egy szép barátnőm, mindenki elvolt ájulva hogy milyen gyönyörű, boldog volt anyám, boldog volt apám, a tesómék, a havereim és mindenki csak én éreztem hogy annyira nem megy ez nekem de gondoltam, majd "megszokom", ilyen az élet.

Több mint két évig jártunk, ment a szex is, de szigorú szabályokat bevezetve tudtam teljesíteni benne. Pl ha hétvégén találkozunk akkor keddtől nincs recska.. :P

Aztán két év után rájöttem, hogy én ezt az egészet erőltetem, csak azért mert nemvagyok képes elfogadni magam tönkreteszem a saját, a barátnőmé, és még egy esetleges gyerek életét is..

Aztán megtört a jég, elmondtam mindent és szakítottunk..

Aztán jött az első fiú, totál beleremegtem annyira jó volt.. :)

Persze nálad más a helyzet, te talán tényleg biszex vagy így több lehetőség adott, attól függ hogy a barátnőd hogyan fogja kezelni ezt a dolgot. Vannak olyan verziók is, hogy esetleg néha bevesztek egy fiút, megkell beszélni..

Sok sikert neked.

én is családos vagyok és engem is érdekel szex terén minimálisan a férfi nem, de csak tényleg minimálisan.

Nem igazán aggódok és izgat, mert csak annyira érdekes, hogy "milyen lenne", de még egyszer sem tartott éjszaka fent a felismerés.

szóval legyints rá, max néha fantáziálj és verd ki a gondolatra és éld tovább az életed.

Én is pont így voltam, mint a #3. írta ! Megnősülök, majd elmúlik a vágy ! Jöttek a gyerekek,felelősség, család !

Mindenki boldog,(csak én nem teljesen) szép család, minden rendben ! Látszatra csak. De közben hajtott a vágy, mindig egy épp tetsző fiú iránt titokban ! Egészen 50 éves koromig birtam ! Majd lett egy kihagyhatatlan alkalmam, és lecumizott egy helyes fiú. Szóval nagyon nehéz lesz, mert nem múlik el ! Eltudod nyomni és titkolni a vágyad, de a gondolataidban, mindig ott lesz, ha meglátsz egy olyan srácot, hogy átszalad rajtad az "áram "!