Hogyan hívhatom fel egy lány figyelmét magamra, úgy, anélkül hogy kínossá válna? (L/18) többi lent

Bevallom egy rész azért írok ide mert nincs igazán kivel beszélnem erről, de ki akarom beszélni, egyben azonban kíváncsi vagyok a véleményetekre. Az a helyzet áll fent, hogy 17 életévem alatt soha nem voltam szerelmes lányba és szexuálisan sem éreztem direktbe hogy vonzódnék hozzájuk, igaz talán nem teljesen volt természetes, ahogy meg-megnéztem egy-egy csinos nőt, és egyéb jelek is felfedezhetőek talán (festek és írok, és a kidolgozott karaktereim 99%a nő, de ez talán csak mert nem ismerem a másik nemet), valamint azért kitalált karaktereknél volt "szerelem" (Heda Lexa ha mond valamit, senki nem múlhatja felül). A lényeg, hogy szerelmes fiúba sem voltam, bár néha azt hittem magamról, de visszanézve, tetszénél nem volt az erősebb. Volt nyáron most egy barátom, és szexuálisan egyértelműen vonzódtam hozzá - le nem feküdtünk - azonban belé sem voltam szerelmes, bár sok tulajdonságát tiszteltem és kedveltem, és egyértelműen van egy karizmája. Tavaly év végén közelebbi barátságba kerültem egy osztálytársnőmmel (ez a hatodik évünk egy osztályban, hatosztályos gimi), én és a legjobb barátnőm is, úgy mond be lett vonva a körünkbe, akik nem csak a suliból vannak. Mindig kedveltem, de nehezen barátkozom, nem volt meg az alkalom. Ő még az elején elmondta hogy biszexuális, én meg érzékeltettem, hogy heteroszexuális vagyok, akkor ugyanis ezt gondoltam magamról. Azóta azt mondom, hogy egy nagyon jó - második legjobb - barátnőm. A másik lánnyal hatodik éve össze vagyunk nőve, vele mintha testvérek lennénk.

Na hogy jól összezavarjam magamat, szép lassan - őáltala gondoltam - realizáltam, hogy nagyon valószínű hogy bi vagyok, bár inkább a fiúkat preferálom. Meg is volt a próbálgatás - persze nem vele. A klisés csók a diszkóban egy szinte ismeretlen lánnyal, meg vagy egy hónapnyi tépelődés, hogy beképzelem-e a dolgot. Mire ezt elfogadtam, addigra tudatosult bennem a kiváltó ok. Ez kb. három hete volt, és eddig mindig azt gondoltam nem tudom mi az a szerelem, ehhez képest, most úgy érzem az vagyok. Folyton zenét hallgatok - előtte szinte sosem tettem - többnyire azokat, amiket ő mutatott. Állandóan festek, sokkal többet mint előtte, és mindet az ő ihletésének érzem. Keresem az alkalmat hogy vele legyek, olyan dolgokat nézek a neten amiket én nem is szeretek, de ő nagyon, folyton rá gondolok, néha úgy ahogy az én prűd fejembe nehezen fér bele, talán épp ezek miatt órákig nem tudok elaludni. Egyébként arra, hogy megcsókoljon már a bi dolog elfogadása előtt is vágytam. A hónapnyi kupit a szobámból egy napi munkával felszámoltam, csak mert jó kedvem lett, és azt gondoltam, milyen jó lenne, ha át tudna jönni. Újra elkezdtem sminkkelni (egyedül amíg barátom volt, akkor csináltam). Még cigizni is elkezdtem, pedig asztmás vagyok, de ez olyan jó érzés, hogy együtt csináljuk. Szóval én már szinte biztos vagyok abba, hogy nagyon bejön, ha nem szerelmes vagyok. Persze biztos semmiben nem vagyok, akkor túl egyszerű volna az élet.

Ha eddig elolvastad az ömlengésemet, már nagyon köszönöm, de a kérdés még csak most jön. Kis esély van csak hogy a típusa lennék, vagy hogy bejönnék neki, főleg hogy ő valahogy ragyog, csodálatos és erős személyiség (nem mellesleg gyönyörű) és szerintem tényleg mindenki bele van esve (a legjobb barátnőm is, ami kicsit kínos helyzetet teremt) de szeretnék azért egy esélyt adni a dolognak, hogy ne úgy gondoljak vissza a végzős évemre, mint egy elvesztegetett szerelemre. AZután, hogy kb. fél-háromnegyed éve egyértelműen jeleztem, hogy hetero vagyok (egyébként természetes, hogy ez a dolog ilyen későn jelentkezzen?) hogy hívhatom fel a figyelmét, anélkül hogy lerázhatatlannak érezzen? Szerintem így is észrevette, hogy mindig rálesek, é ha hozzám beszél, vagy bármit produkálja magát állandóan mosolygok. Hogy lehet ezt nem barátságtönkretevősen csinálni? Mert ha visszautasít ez van, túlélem, de akkor jó lenne ha megmaradna a status quo.