Az exem leendő férje eltiltott tőle, mit tegyek?

3 pasiról van szó. Két exemről és az egyik exem vőlegényéről. Akinek a férjjelöltje fenyeget (a legjobb barátom, lelki társam, szeretőm), legyen Márk. A férjjelölt legyen John. A másik, azóta ex pasi legyen Attila.

Régen jártam Márkkal, akivel egy hülyeség miatt szétmentünk. 2 évvel később összefutottunk, és éreztük, még valami van köztünk, ő ismét járni akart velem, de én azt mondtam legyünk csak barátok, és majd meglátjuk. 3 hónapra rá azonban járni kezdtem egy másik pasival, Attilával. Márk továbbra is a barátom maradt, bár néha megjegyezte, hogy így neki nem tetszik a felállás, de én hülye voltam és ragaszkodtam Attilához. Mikor kb. 1 hónapra rá egy régi haver (az az isten verte John :,D ) kihívta az USA-ba dolgozni, ő kapva kapott az alkalmon. Hátha így könnyebben túlteszi magát az irántam érzett szerelmén. Úgy nézett ki a kezdeti kis híján depressziót súroló állapota után, hogy kezd lassan jobban lenni. Bő fél év telt el úgy, hogy naponta, de maximum 3 naponta beszéltünk. Úgy nézett ki helyrezökken a kapcsolatunk. Karácsonykor közben találkoztunk is. Elmondhatatlan milyen jó érzés volt, mert borzasztóan hiányzott. Valentin-napon Attila eljegyzett, Márk pedig kétszer öngyilkosságot kísérelt meg. Az én Bijoum. Majdnem elveszítettem. Azt hittem beleőrülök. Azt ígértem neki megfontolom, hogy a szeretőm legyen, csak tartson ki. 2 hónappal később olyan fordulatot vett Attilával a kapcsolatom, hogy úgy döntöttem beváltom a Márknak tett ígéretet. Attól fogva, több mint 3 évig volt a szeretőm Attila mellett. Mint említettem, évi max. 4-szer látogatott haza 1-2 hétre. Attilával távkapcsolatom volt, ezért könnyű volt eltitkolni. (Azóta ez a kapcsolat felbomlott, pár hónapja) Márk kint dolgozása alatt, nagyjából másfél éve összejött Johnnal, aki tudott mindenről. Eleinte elég laza viszony volt, John nem is akarta felvállalni, többször szakítottak is emiatt. Aztán ősszel fordult a kocka, John úgy döntött mégis komoly kapcsolatot akar Márkkal, múlt hétvégén pedig megkérte a kezét. Tegnap pedig felhívott John, hogy tartsam magam távol a vőlegényétől.

Nem tudom mennyivel kevésbé bonyolult így leírva.

Elfelejteném, de a lelki társam. Tudom, hogy elkúrtam, mert egy hülyeség miatt nem akartam ismét egy pár lenni vele, ezt már cseszhetem. De ő volt a lejobb (több mint) barátom! Így is sz#r hogy évi átlag 3-szor látom, nem akarom ennél is jobban, örökre elveszíteni. Ha képes volnék rá, már az öngyilkossági kísérleteután lemondtam volna róla. De nem vagyok. Szeretem. Ő a részem.

John pedig már megbocsásson, de a vele való barátságom után, igazán szégyellhetné magát ezért a húzásért. A szerelmet megértem. De ő nem mondja meg mivan, csak Márk háta mögött fenyegetőzik, zsarol(na ha tudna háhá). Nem tudom mit tegyek. Talán szólnom kéne Márknak, hogy ezt vele beszélje meg, és ha Márk rámondja az áment, akkor elfogadom, de John sakkban tart azzal, hogy nem akarok fájdalmat okozni Márknak.

Asszem Attilával és azzal kavarhattalak meg, hogy valaha John is a (barát) barátom volt. Egy haver.

Én imádtam őt, egy intelligens, humoros, kedves, jóképű srác, de tegnap ha nem felhívott volna, hanem személyesen van itt, úgy vágtam volna ki, mint macskát szarni. Már bocsánat.