Van aki elmondta valakinek?

hűha, terjedelmes témakör!

bi lánytól

én először a tesómnak mondtam el. ő nagyon meglepve nézett rám, és csak annyit mondott, hogy "mindere számítottam, csak erre nem"

aztán később a legközelebbi barátaimnak, és nagyon ideges voltam, hogy mit fognak mondani, és meg is lepődtek, néhányan mondták is, hogy "nem néznék ki belőlem", de én ezt már megszoktam (amikor megmutatom, milyen zenét hallgatok, ugyanezt hallom! :D) általában vagy nem érdekelte őket, vagy úgy néztek rám, mintha nem értenék, hogy ezen mi a nagy dolog, vagy elkezdtünk dumálni, aztán áttértünk másik témára...

na, szülőknél más volt ahelyzet. ot aztán féltem rendesen. anyámra eléggé dühös voltam, mert egyszer jót mondott a melegekről, máskor pedig szidta őket, és ideges lett, mikor szivárványosra változttam a profilképem.

először apámnak mondtam el, de ő azt kezdte el magyarázni nekem, hogy én még nem tudod, mi vagyok, és, hogy ez majd elmúlik, amikor találkozom az igazival, bla blabl ablabalbal a tipikus beszéd amiről annyit olvastam, hogy hallani fogom.

anyámnak jóval később mondtam el, (alig pár napja! :D). nála, mivel féltem, hogy mit fog szólni, kifejezetten a megfelelő időpontra vártam. mikor elmondtam, egy kissé megjátszott "ó"-t mondott, és megjegyezte, hgogy már sejtette, merthogy eléggé erősen megszóltam, mikor homofób/transzfób megnyilvánulásba kezdett, meg meg is kérdeztem tőle, hogy zavarná-e, hogyha egy lány tetszene nekem. mikor meg megtudta, mondtam, hogy tesóm is tudja, sőt ő volt az első, erre teljesen kicsattant az örömtől, hogy a tesóm még csak nem is utalt rá, meg semmit nem csinált, ... majd, mikor tesóm hazajött, elpanaszolta, hogy mikor velem meg apámmal volt valahol, akkor egyszer apám mondta neki, hogy "nézd azt a nőt, milyen jól néz ki!", máskor meg én mondtam, hogy "hú, te, nézd már azt csajt, annyira bejön!" és, hogy telejesen ki van már tőle, hogy állandóan ilyeneket mondunk neki! :D

Mindenkinek elmondtam,aki véleménye számít nekem.Szüleim,tesóim,legközelebbi barátaim.Vagyunk vagy 200-an családi körben és "ÚrIsten,mi lesz ha ez meg az megtudja.." :) nem érdekel,ezért nem tudták meg,max ha kitudódik,de nem fontosak számomra,így mindegy.

Párom persze,hogy tudja :P

Már másfél éve remek a kapcsolatunk,minden téren,imádja a családom Őt!

Édesanyám örült,mikor elmondtam neki,rögtön mondta,hogy szeret,ugyanúgy maradok a lánya,mutassam be az illetőt stb :D

Apukám ugyanez,bár neki kellett pár nap,ezalatt nem találkozott velem (suli-munka).

Mások sem fogadták sokkal rosszabbul.

Amígy ugyanaz az ember tudsz maradni,aki a nagy bejelentés előtt voltál,ugyanaz a jóindulatú,ember-állat-és természetbarát,mosolygós és vicces,kedves,udvarias blabla ;) akkor nincs okod félni,akkor a többiekben van a hiba,ha nem tudnak elfogadni.

Prédikáció vége :D