Hogy viselkedjek ilyen helyzetben, ha nem biztos, mi van?

Jár egy fiú a párhuzamos osztályba, akiről az a megérzésem, hogy meleg és tetszek neki.

1. A nyári szünetben váratlanul rám írt és barátkozni kezdett, pedig a suliban alig beszéltünk. Szinte csak a tesi öltözőben, ahol mellettem öltözött. (A fiúknak közös tesi óra van.) Furcsálltam a hirtelen barátkozást, de örültem, mert nincsenek barátaim. Pár hét alatt megkedveltem, mostanra egész nap együtt lógunk.

2. Nem emlékszem mikor kezdte, de mind gyakrabban tűnik fel, hogy titokban engem bámul. Ha észreveszem, zavartan elkapja a tekintetét, mintha csak véletlenül nézne. Ha nem jön rá, hogy észrevettem, szinte levetkőztet a tekintetével. Legalábbis bennem ezt az érzést kelti. Lehetséges, már a tesi öltözőben is engem nézegethetett, de akkor nem tűnt fel. Csak utólag raktam össze, hogy kifejezetten az ő kérése volt az egymás melletti öltözés.

3. Túl gyakran érint meg. Egy-egy pillanatra a karomra, vagy a vállamra teszi a kezét amikor hozzám beszél. Máskor véletlenül hozzám érintkezik a combja vagy a teste, ha mellettem ül, aztán úgy marad. Egyfolytában vállon vereget. Horror nézéskor néha hosszabban átkarolja a vállam. Többször nekem dől, vagy bújik mondván, hogy "fél". Újabban már a combomra is teszi a kezét és kicsit "ott felejti".

Ezek alapján vajon szeretne velem intim barátságba kerülni, vagy csak én gondolom túl a dolgait? Amúgy tudja rólam, hogy volt már csajom és élveztem az a keveset, amit a lány engedett. Eddig heterónak hittem magam és kellemetlennek kéne lennie egy ilyesfajta közeledésnek, de mégsem érzem annak. Kezdetben csak furcsálltam, mert nem tételeztem fel, hogy talán a fiúk izgatják. Később már inkább érdekesnek, majd szórakoztatónak, mostanra pedig izgalmasnak találom a feltételezést, hogy esetleg vonzódik hozzám. Alapból nem érzek iránta vonzódást, viszont amikor együtt vagyunk a folytonos finom érintéseivel, bújásaival végül mindig felizgat és akkor már vonzónak találom. Ilyenkor magamban azt kívánom, jó lenne, ha igazából is letapizna, vagy mondjuk megpróbálna levetkőztetni. Aztán amikor otthon vagyok, megint nem vonz, és arra gondolok, de jó, hogy nem nyúlt "úgy" hozzám és szégyellem azokat a vágyaimat, amik akkor támadnak, ha hozzám simul. Egyre gyakrabban a kíváncsiság győz, és arról képzelgek, milyen érzés lenne egy barátnő után vele is kipróbálni valamit. A heteró önképem romokban és össze vagyok zavarodva. Többször szeretném azt, bárcsak lenne mersze kezdeményezni és csinálnánk valamit, ritkábban meg örülök, hogy ugyanolyan bátortalan, mint én, és fél, hogy pofára eshet, hiszen a volt csajom miatt heterónak hisz. Én meg már semmit sem tudok.

Kérdéseim: Miért van rám ilyen hatással, ha soha nem izgattak a fiúk? Hogy jelezzem DISZKRÉTEN, hogy nem kell félnie a visszautasítástól, szívesen venném, ha mondjuk letapizna vagy levetkőztetne, ha lenne hozzá kedve? De csak oly módon akarom bátorítani, ami nekem nem ciki, ha ő mégsem meleg.