Passzív biszex srácok! Ti hogy egyeztetitek össze, hogy nőkkel ti vagytok a férfi szereplő, míg férfiakkal pedig inkább a nő?

#20 -nak:

A legtöbb bottom (mármint a legtöbb passzív) lánynak érzi magát? Fogalmam sincs, mások nevében nem szólnék, nehéz volna általánosítani.

Én alapvetően bár férfinak érzem magam lelkileg, de ez tehát helyzettől függ nálam, ahogy írtam: ha vonz egy férfi, a női lelkületemet erősíti fel. Lehet, hogy kétnemű transzgender volnék?

Tulajdonképp kár is kategorizálni az embereket, inkább tendenciák, irányok léteznek, és legfőképp egyének. Mindennki egy sajátos változat (keverék), sőt, folyamatában változó változat.

Erőteljesen a homoszexualitás felé, mármint én?

Ez érdekes téma, ugyanis ahányszor faggatom a melegeket itt a homo részen, a többségük azt írja, hogy ők férfiasnak érzik magukat, és a férfias férfiakra buknak, sokuk pl a szőrös testűekre. Sőt, többségük uni-nak vallja magát, még csak nem is full bottomnak/passzívnak legtöbben a melegek közül. Itt legalábbis a gyakorin.

De hát, ki tudja, mi az általános a melegek között...

Sőt, olyannyira sokfélék az emberek, hogy a saját esetem jól példázza a variációkat, rám ugyanis részben a demiszexualitás, és részben a pánszexualitás is jellemző, utóbbi legalábbis jellemző volt kamaszkoromban és huszonévesen -bár ez fura, mivel a lányok a lányos testük miatt is és a lelkük miatt is vonzottak, míg ha fiú iránt éreztem valamit néha, a farka totál nem érdekelt, tudat alatt viszont a farka is, de csak később ébredtem rá erre-, viszont közelebb kerültem a biszexualitáshoz idővel.

De oly módon, hogy máig nem érdekel a férfiak teste, esetleg a farkuk, de elsőre még az se feltétlenül. Hanem a férfiakkal való szex (főleg orál) vonz, szimpátia esetén uni/paszívként. Ha van szimpátia, a farka az ilyen pasiknak nagyon vonz, és előfordul, hogy az egész ágyéka, combja, feneke is, de többnyire csak a pénisze.

De csak lelki hatás esetén (demiszexualitás!).

Férfiakkal tehát kb demiszex vagyok -huszonévesen ébredtem rá előbb a részleges pénszexualitásomra, majd biszexualitásomra-, legalábbis kell némi érzelem a férfiszexhez nekem mint biszex férfinak. Nőkkel nem feltétlen kell érzelem számomra ehhez.

Hozzáteszem: férfiakban -lehetőség szerint- a nőt keresem! Kb olyan, mintha leszbikusnak érezném magam pasikkal. Bár nem feltételem, hogy feminin legyen a férfipartner, viszont előnyt élvez. Pénisz esetén is a vékony vonz jobban, esetleg az is, hogy inkább rövidebb legyen.

Visszatérve a melegek többségéhez: ezek szerint a filmek valóban féligazságokat tartalmazó klisékkel élnek. De egyébként logikus is:

az, hogy valaki a saját biológiai neméhez képes ellentétesnek, azonosnak, vagy vegyesnek érzi magát lelkileg (én inkább vegyes vagyok e téren), annak semmi köze az irányultsághoz. Hiszen az a nemi identitás kérdésköre! Inkább.

Nem állandó női partner? Amikor tartós kapcsolatom volt lánnyal, nem érdekeltek a fiúk, egyébként is tini voltam még szinte, és egyfajta heteroszex/pánszex keveréket éltem meg tudatosan, azaz konrétan az, hogy valaki fiú, így önmagában totál nem érdekelt szexuálisan, mégis akadtak fiúk is, akik felé enyhe romantikus érzelmeim voltak, és utólag tudom, hogy tudat alatt szexre velük is vágytam volna (azaz fiúk esetén vak voltam a biológiai nemükre, olykor mégis éreztem romantikát feléjük, tudatalatt pedig szexuális vonzódást is).

Ezért nem lehet mereven kategorizálni engem, de úgy igazán senkit se, szerintem. Lehet körülbelüli fogalmakkal jellemezni valakit, pl ha magamról röviden kell nyilatkoznom (itt), akkor biszex férfi vagyok. Ez áll a legközelebb az irányultságomhoz. Más kérdés, hogy élőben nem vállalom fel másságom.

A szexualitás tehát eléggé összetett is lehet, mint pl esetemben. Pl sokan szubmisszívre asszociálnak kapásból azon bi/meleg férfiakra, akik passzívak, vagy uni/passzívak és nőnek érzik magukat, vagy részben nőnek (én részben nőnek, részben férfinak érzem magam lelkileg, szexuális helyzettől függően).

Holott én például egyáltalán nem vagyok szubmisszív. Egész egyszerűen lánynak érzem magam, ha pasival vagyok.

Sőt, még csak apakomplexusom sincs, pedig olykor a férfipartner kislányának érzem magam. Tudom, furán hangzik és önelletmondásnak, pedig így élem meg. Nekem egyáltalán nem hiányzik semmilyen apafigura. Ellenben valaki kislánya lenni nagyon vonz. Végül is inkább a férfi nekem anya, és anya lányának érzem magam jó esetben, ha pasival vagyok.

Vélhetőleg ebbe az is belejátszik, hogy apám lányt várt nagyon, amikor anyum pocakjában voltam még. Én meg tudat alatt ennek meg akartam felelni, vélhetőleg. A tudatos családi és társadalmi hatások azonban fiúvá neveltek engem és annak is éreztem magam tudatosan, gyerekkoromban, de ott volt tudatalattimban, hogy "kislány (is) vagyok". Plusz gyerekkori traumák is bonyolítják a képet.

Az összetettségemet az is jellemzi, hogy nem kifejezetten passzív vagyok, de elsősorban az. Tehát uni/passzív. Ebből következően tudnék férfi szerepben is lenni férfi mellett, főleg dugni, de ez inkább huszonéves fiúk tudnák kihozni belőlem (40 felett járok).

Nem sok kapcsolatom volt nővel, férfival meg nem akarok kapcsolatot, hanem összejárást. Senkit nem csaltam meg sose. Pasikkal egyébként még csak orál volt részemről, futólag, de az anál oda-visszamehetne elvileg, elsősorban persze én lennék a csaj, általában.

#22

Az ellentmondás tebenned van. Bennem egymást kiegészítő ellentétpárok vannak.

Persze ha nem csak odaböfögnél egy beszólást, hanem érvelnél is, máris értelmesebbnek hatnál. Én nem tartozom magyarázattal, mivel válaszoltam kérdésre. Te kötöttél belém, akkor viszont kár volt megspórolnod az érvelést.