Hogyan mondja el egy biszexuális lány a legjobb barátnőjének hogy tetszik neki?

Lehetőleg sehogy. Ha a másik fél ezt nem tudja viszonozni (vagy akár elfogadni), ennek tudatában már sosem fog úgy hozzáállni, mint előtte. Átértékeli az egész kapcsolatot, és mindig ott van a bizonytalanság, hogy vajon most barátságból vagy érzelemből közeledik hozzá vagy mond/tesz dolgokat a másik fél.

A fiú-lány barátságok örökös kritikája, hogy az egyik fél biztos többet érez és akar a másiktól, és amikor megteszi a kezdő lépést, ott vége is az egésznek. Ez nálad ugyanúgy benne van.

Nem értek egyet. A kapcsolat az érzéssel már úgyis átértékelődött, nem lesz ugyanolyan, mint előtte.

Ha nincs kapcsolata, egy beszélgetős, iszogatós estén vallj szint.

#1 mélységesen egyetértek. Van amiről jó ha nem derül ki soha.

Viszont a kérdésre reagálva, ha ő is biszex, akkor persze van értelme elmondani, mert bármi is lehet, de ha nem az, akkor csak egy fura stressz faktort helyezel a képletbe és utána nem lesz se barátság, se semmi, mert ha szerelmi/érzelmi vonzódás van akkor az már nem barátságos, hanem jobb esetben párkapcsolat, rosszabb esetben valamilyen plátói akármi. Ha ez utóbbi, akkor a végén úgy is te szívod meg, mert ha lesz egy másik pasi/csaj a képben, akkor bármit mondasz, te leszel a féltékeny, ha csak sokan jót akarsz és foglalkozni a másikkal, te leszel a "furán nyomulós" ember. Szóval egy plátói vallomás mindent tönkretesz (direkt nem azt írtam, hogy tehet).

Szerintem első lépésben, ha nem tudja, akkor csak azt mond el neki, hogy a lányok is vonzanak. Aztán sodródj az árral, ha van/lesz köztetek vonzalom, az úgy is megmutatkozik.

33/Bi lány

Én meg nem értek egyet. Én bi vagyok, kellett egy kis idő, hogy elmondjam a barátaimnak,hogy az vagyok. Már ott kiderült, hogy nem is vagyok egyedül ezzel a környezetemben akinek volt legalább 1 lányos tapasztalata. Utána sokkal bátrabb voltam, és mikor volt egy lány akivel barátilag is nagyon egy hullámhosszon voltunk, és tetszett is, akkor elmondtam neki. Ő elmondta ,hogy csak barátilag lehet valami köztünk mert a fiúkat szereti. Elfogadtam és úgy is kezeltem a helyzetet. Elmondta,hogy csak akkor lett volna gond ez a barátságunkban, ha nem adom fel, mert egy másik barátnője bár nem mondta el neki, és így sokkal rosszabb is volt mert nem tudta vele megbeszélni ,hogy ő nem érez úgy. ( Persze felhozhatta volna ő is a témát de szerintem nem mert, mert 100% nem volt biztos benne).

Ha visszagondolok a fiú barátaimra akik többet akartak, akkor nálam is ez volt a probléma,ha nem értették meg,hogy ez csak barátság és nem több. Amúgy nem zavart volna a dolog. Slussz poén: A lány aki mondta,hogy a fiúkat szereti, végül 1 év szoros barátság után meggondolta magát, hogy mégis érez irántam valamit és azóta már 5 éve együtt vagyunk :) Szóval.. Van remény! Szerintem mindent meg lehet beszélni.

#3 Nincs semmi baj a plátói szerelemmel, ha tisztába teszed magadban, hogy ennyi lehet köztetek, és nem több. Attól még a barátság maradhat, sőt, el is mélyülhet, pontosan azért, mert fel mered vállalni az érzéseidet a másik iránt, akkor is, ha tudod, hogy soha nem lehet belőle semmi.

Én megvallottam egy leszbikus nőnek, hogy heteróként hogy érzek iránta, bár azt is tudom, hogy nem rúghatok labdába, és én ezt elfogadom, ahogyan elfogadtam őt is annak, ami. Nem ment rá a barátságunk, ő tisztában van vele, hogy bejön nekem, én meg tisztában vagyok vele, hogy én nem jövök be neki. Nem olyan bonyolult dolog az, a nemcsak a bi- vagy homoszexuálisok, a heterók is tudják, hogy a vágyakozásuk tárgyát SOK ESETBEN nem kaphatják meg soha. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a saját, vagy az ellenkező nemhez vonzódik valaki. Nem kaphatjuk meg mindegyiket, de ez még nem ad okot arra, hogy féltékenyek legyünk másokra, akiknek ez viszont megadatik. Ha valaki nem önző, akkor örül annak, ha a barátja boldog valaki mással. Ő is örül, ha én boldog vagyok mással, és kész.

Továbbá a beteljesületlen (plátói) szerelemben van valami szép. Tudniillik nem múlik el, mert nem teljesül be. Évek után is ugyanolyan lánggal lobog, mint először, hiszen sosem válik unalmassá, rutinná, mint a beteljesült szerelmek. Sosem költözöl össze a szerelmeddel, nem ismered meg a sötét oldalát, soha nem fogtok veszekedni, nem lesznek megoldásra váró KÖZÖS gondjaitok stb.

Véleményem szerint egy ilyen plátói szerelem minden emberre ráférne legalább egyszer az életében, így nagyobb önismeretre tesz szert, és megtanulja fegyelmezni is magát.

48/heteró ffi