Hogy felejthető el egy rossz élményt?

Hát elmesélhetem. A srác jött hozzám. A találkozó jól indult. Nagyon szép volt a teste. Smárolni kezdtünk, de nem állt fel a farka. És akkor itt indult a váltás. Mikor szoptam adott egy pofont és hangnemet váltott, hogy "gyerünk csináld te r!banc". Ránéztem, hogy mi van, erre adott egy pofont és nyomta a fejem a lankadt farkára. Ami elkezdett felállni. A srác lankadt farka nem volt túl nagy. Felállva 20cm körül. Elkezdte mélyre nyomni amitől köhögtem, meg öklendeztem és próbáltam elnyomni a fejem. pofozott úgy is hogy a fejem rányomta tövig és pofonok. Majd jött talán a legrosszabb. Az ágyra nyomott és elkezdte benyomni a farkát. Közbe kezeim hátrafogta. Mikor szóltam, hogy óvatosan és lassan akkor már a fele tuti bent volt és fájt. Ezért kiabáltam, hogy álljon meg. Mire rámfeküdt és befogta a számat, de úgy hogy az orromat is szorította. Közbe pedig benyomta és elkezdett dugni. Ekkor elsírtam magam de sírni se tudtam mert nem kaptam levegőt. Mozdulni se mert rajtam volt. Konkrétan itt olyan pánikba estem, hogy itt fogok meghalni. Elengedte a szám és sírásban törtem ki. Innen kb arra emlékszem csak hogy nagyon fáj, sírok, újra befogja a szám, nem kapok levegőt, próbálok kiszabadulni de nem sikerül, feladom, hagyom és ezek így vegyesen. A legvégén már csak úgy feladva feküdtem. Belém élvezett. Ezután csak sírtam az ágyon összekuporodva aztán egyszer csak jött, megfogott és a fürdőbe rángatott. A zuhany alá. Ránk nyitotta a zuhanyt. Én a földön kuporogtam majd fogta a fejem és újra a számba nyomta a lankadt farkát ami újra felállt. Itt pedig megdugta a szám. Mikor végzett megtörölközött én sírtam meg néztem magam elé. A csávó kiment a fürdőből majd én is. Mire kiértem felöltözött.

Az ajtóban állva azt mondta: "Jó kis kocsog vagy élveztem."

Majd lelépett. Ez 3 napja volt. Sokszor beugranak képek, pillanatok, a halál félelmem, a hangja, ami hihetetlen folyton előtör bennem a sperma szaga meg eszembe jut ahogy a számba élvez és csak spriccel spriccel spriccel és spriccel a számba. Az egész helyzetben az dühít hogy nem érzem hogy eléggé küzdöttem, hanem hagytam hogy megtörténjen.