Bi emberek! Hogy ment a coming-outotok?

Szerintem sem szükséges coming outolni. Elég ha te tudod.

Amikor a barátaimnak mondtam el sokat vártam vele és gondolkodtam rajta de végül semmi probléma nem volt vele.

Én a barátaimnak mindig külön-külön egyesével mondtam el, négy szem közt. Mind meglepően jól fogadta, olyanok is akik számtalanszor mondták előtte, hogy "ki kellene nyírni az összes b* zit".

Többen először el sem akarták hinni, azt gondolták, hogy hülyéskedek.

Valamennyien mellettem állnak ebben a témában (is), többük kifejezetten kíváncsi volt egy-két dologra ezzel kapcsolatban.

Utána más haverok és ismerősök (hisz ezek nem egyenlők sem egymással, sem a baráttal) előtt már számos alkalommal került szóba a barátaim társaságában is, ahol aztán vagy én mondtam el, vagy ha megkérdezték vagy szóba került, akkor nem nem tagadtam le.

Szerencsére eddig senkivel nem változott meg negatívan a kapcsolatom e miatt.

Anyám és a barátja is tudja, plussz egy unokatesóm, meg EGY kollegám. Az ő számukra sem változott semmi.

A többi munkatársamnak a munkahelyből adódóan (börtönőr vagyok) nem áll szándékomban elmondani, de velük a munkahelyen kívül nem is tartok kapcsolatot.

Én azt javaslom, hogy akinek elszeretnéd mondani, azt tedd meg négy szem közt. Úgy sokkal elfogadóbbak az emberek mint csoportosan, amikor "viszi őket a csorda szellem". Ha a családban valaki elfogadóbb, míg más kifejezetten utálja a "fajtánkat", akkor előbb beszéld meg az előbbivel, aztán az ő támogatásával és jelenlétében mond el az utóbbinak.

38/bi