Szerintetek valami gond van velem vagy csak a bezártság teszi ezt?

Az egész sztorinak az előzményei voltak azok hogy én rendkívül szerettem volna egy barátnőt és ezért bármit megtettem volna, ezért is sokan megutáltak hiszen nagyon sok lányra írtam rá ismerkedés gyanánt és volt pár ami össze is jött de később szakítottunk majd jött az első karantén és volt egy lány akibe szerelmes voltam majd két hét után otthagyott és azóta csak bajom volt a lányokkal. Kihasználtak, kinevettek, átvertek és ez miatt meg a bezártság okozta dolgok miatt kb semennyi önbizalmam nem maradt és már amikor sokszor egyedül voltam elkezdtem kisebb hülyeségeken gondolkodni majd egyik este jött a gondolat hogy lehet a fiúkhoz is vonzódom? Azután napokig és hetekig szarul voltam mert egyszerűen nem tudtam elfogadni azt a gondolatot hogy ez velem megtörténhet és volt amikor elmúlt majd újra visszajött és már őszintén nemtudom hogy most melyik nemhez vonzódom ilyenkor amikor rám jönnek az ilyen gondolatok de jól tudom hogy a lányokat szeretem csak utána jön egy kétely ami az ellenkezőjét mondja és ilyenkor már elhiszem hogy a lányokat nem is szeretem és ez a gondolat iszonyatosan megrémít és nem akarom. Közben utána néztem pár dolognak és ez a gondolat lehet a kényszer betegség tünetei is de őszintén már nem igazán tudom hogy mivan velem. Esetleg valaki tudna ezzel kapcsolatban segíteni?