Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak? Transznemű kérdés.
Fiúnak születtem, de lány akarok lenni.
Érdekes személyiség vagyok, mert érdekelnek az autók az autóversenyzés (ezt is sportolom) és autószerelői jövőben gondolkodok, de ettől független sok biológiailag lány van ehhez hasonló módon. Persze emellett imádok sminkelni, az öltözködés stb...
Barátaim autókhoz való vonzódásaim miatt fiúk, akiket szeretek(barátilag) és tranzicó után is ugyan úgy viselkednék és tekintenék rájuk mint előtte. De kb. 2 legjobb fiú haverom van, 1 lány legjobb barát nőm, és igazából ennyi, de emellett sok az ismerős akikkel társaságba csapódunk. Nem szeretném azt, ha emiatt megromlana a kapcsolatom bárkivel is. Illetve pl. Legjobb barátnőmnek a barátnőjének a tesója az egyik volt legjobb haverom, egy egoista állat, mindenkinél felsőbbrendűnek hiszi magát, ha ez a tranzíció megtörténne, biztos vagyok benne, hogy hozzá is eljutna, és félek a következményektől és ez csak egy példa még tudnék 6 sorolni ami ugyan ilyen.
Családommal való viszony sose volt egy igazi családi viszony, igazából csak azért nem nyílok meg előttük mert félek, hogy kidobnak itthonról, meg nem akarom hallgatni a pampogásukat és a nem elfogadásukat.
Pánszexuális vagyok, jelenleg barátnőm van, ő tud mindent, imád szeret, egyetlen személy aki mindenben mellettem áll, a családjával és teljesen jó a viszonyom és félek attól, hogy kiutálnának illetve barátnőmet lebeszélnék a kapcsolatunkról.
Szeretnék egy normális átlagos lány lenni lányos külsővel, műkörmöt akarok hordani, sminkelni szeretnék, női ruhákba lenni, női alakot (mellet). Nem akarom azt, hogy ez hű de nagy dolog. Utálom amikor lányosan öltözök fel és gyakorlatilag elrejtem az egész arcomat sapkával és maszkkal és még úgy is látom, hogy utánam néznek (hogy ez mi), illetve nevetnek a hátam mögött a külsőm miatt random emberek az utcán.
Egyszerűen ezek a tényezők amiket felsoroltam, akádálynak érzem amiket fingom sincs hogyan lehetne legyőzni és nem érzem magam önmagamnak, nem szeretek fiúként élni. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak, rosszul érzem igy magam, nem érzem magam teljesnek, csak olyanok jutnak eszembe, hogy megnyerem a lottót és akkor megoldok egyedül mindent, vagy szimplán leélem az életem egy olyan ember bőrébe aki nem én vagyok aztán meghalok ha nem roskadok bele, de azon is elgondolkodtam már, hogy van-e így értelme az életnek, hogy nem lehet az aki akarok... Ezeken kívül semmit nem tudok elképzelni, hogyan kivitelezhetném, nem akarok bántást kapni így is majd megpusztulok belül amikor mozgólépcsőn megyek le és az előttem lévő tükörből látom, hogy akik szembe jöttek velem vissza néznek és bámulnak mint ha valami tárgy lennék és ráadásul lányok... vagy külföldön voltam nyaralni és jöttem ki a liftből és műkörmöm volt meg smink meg minden és egy nő úgy röhögött ki mikor meglátott engem mintha egy bohóc lennék aki direkt szórakoztatja az embereket. Nekem épp elég ez is hogy random emberek akikkel közöm nincs így bánnak velem már ezek után is a híd korlát után vagyok lélekben, nem hogy a szeretteim.
Nem tudom mit csináljak, sehol se látom a falon a repedést, hogy az legyek aki vagyok.
válasza: válasza:Ne viccelj, kérlek. Tényleg lemondanál a saját boldogságodról csak azért, mert "mások mit gondolnak rólad"? Ez butaság! Ha normális ember vagy és meg akarsz felelni másoknak, akkor is lehetetlen küldetés elé nézel. Most itt az kell, hogy "önző" légy és magadra gondolj. Ez a te életed, nem a családodé, rokonaidé, ismeretleneké.
Magyarországon (és az elmondásod alapján máshol se nagyon) ezen téren nem áll jól a népesség. Ez számukra ismeretlen, nem értik, nem akarják megérteni. Ellenben tele vagyunk elfojtott feszültséggel, haraggal, és állandóan célpontot keresünk, akit támadhatunk. De kit lehet támadni? Pont azokat az embereket, akik nem fogadják el magukat olyannak, amilyenek. Nevetnek rajtad, talán még ki is kezdenek veled, mert látják rajtad, hogy nem vagy biztos magadban, kételkedsz, sebezhető vagy.
Nem engedélyt kell kérned a környezetedtől, hogy olyan életet élhess, amilyenre vágysz. Egy kérdés van - belevágsz-e vagy sem? Ha belevágsz, akkor kezdj el lányként élni. Biztos fogsz kapni kérdéseket az ismerőseidtől, de ha határozottan megmondod, hogy innentől kezdve én így akarok és így is fogok élni, eldől, hogy ki az, aki melletted áll és támogat, és kik azok, akikről jobb lemondani. Legalább megszabadulsz egy csomó olyan embertől, akikre amúgy sem számíthatsz.
Pszichológusra szükséged lesz már a kezdetektől fogva. Lélekben erősnek kell maradnod és meg kell őrizned a magabiztosságodat. Szükséged lesz iránymutatásra, hogy hogyan tovább. Később pedig egyébként is szükséged lesz pszichiátriai szakvéleményre, hogy jogilag is nőként élhess és plasztikai műtétekbe kezdj.
Én őszintén irigyellek téged. Bevállaltad a műkörmöt, sminket, és nyilvánosan meg is mertél így jelenni. Nagyon sokan még erre sem képesek. De az önbecsüléseden és magabiztosságodon nagyon sokat kell javítani.
Választottál már magadnak női nevet? Hogy szólíthatunk téged? :)
válasza:Őszintén nem tudom, mit segíthetne egy pszichológus, ő nem transz nem tudja ezt átélni, tükröt is feleslegesen tart, mert látom magam egyszerűen nem tudok mit tenni, tehetetlennek érzem magam. Ráadásul 18 évesen azt se tudom kihez menjek, ha kellett orvos (régebben jártam pszichologushoz tanulmányaim miatt általánosban) általában Anya keresett egyet. De ezt magamtól találni és úgy, hogy ez ne is derüljön ki, pénzem sincs rá mert tanulok. Meg olyanokat hallottam, hogy a pszichológusok se 100-asok homofóbok és volt aki azt mondta hogy beteg meg stb., akár a Dán-Lány cimű filmben, mikor az orvos elítélte az embert, hogy gyogyós és intézetbe kell zárni és hozták a kényszerzubbonyt neki, csak elmenekült az ablakon mert elolvasta papírt.
Egyáltalán nincs mire irigykedned, próbáltam jól érezni magam, és úgy élni mint egy lány, szóval hogy ha lányként születtem volna akkor is azokat a ruhákat meg sminket dobtam volna fel, de a mostani életemhez képest (fiúként elég magabiztos vagyok) senkire se mertem ránézni, megnézni, kerültem a szemkontaktust stb. ilyenkor gyűlölök megszólalni a fiús hangom, mikor át vagyok szellemülve arra az énemre aki én valóban lenni akarok, folyamatosan azon kattogok, hogy vajon azt hiszi lány vagyok vagy csak szimplán nem érdekli miért hordok lány ruhákat... Erre még nem került sor, de belegondolni is rossz, hogy ha igy megkérdezik a teljes nevem, mert pl. valami számlához kell vagy stb., az meg hogy a barátnőm kezét azért nem fogom meg, mert bármit is látnak az emberek, higgyék azt inkább, hogy csak baráti viszonyunk van, nem akarom, hogy őt besározzák vagy rossz szemmel néznek rá vagy őt is elítélik, mert egy olyan ember kezét fogja mint én... Az meg mikor bármilyen negatív atrocitás ér, legszívesebben utána csak egy mozdulattal eltörném a nyakam és hello, akarja érezni a halál ezt a rossz érzést ami olyankor a gyomromat forgatja. Az meg a végére, hogy ez csak egy kis idő volt ameddig "átszellemültem", de én folyamatosan és örökre nőként akarok élni.
Névvel kapcsolatban. Nem. Általában mindenki a vezetéknevemen hív. Utálom a keresztnevem. Viszont, általános alsó osztályba egyszer a tanár nő, mondta, hogy a lányok indulhatnak WC-re, de direkt félreérthetően és csak a szemfüles fiúk maradtak ülve de kb. az összes lány és a fele fiú felállt és akart elindulni. Aztán jött a hangos nevetés, aztán a tanár nő vicceskedve lány neveket formált azoknak a fiuknak a nevéből akik felálltak, és nekem nem Gábor a nevem, de valamiért Gabriellát mondott, ami nekem tetszett is, meg annó High School Musical-ba kedvencem főszereplőm neve volt ez és így ez jár a fejembe, hogy Gabriella.
Illetve volt régen egy barátnőm akivel sajna megszakadt a viszony, vele voltam olyan jóban, hogy eltudtam engedni magam és lányosodhattunk, és mondta, hogy egyszer adjuk be, hogy full nőibe vagyok és elmegyünk ezt azt csinál és Petra lesz a nevem. Azóta Petrának hív. De őszintén nem gondolkodtam ilyenen, örülök ha a becenevemen hívnak.
Azt érzem folyamatosan, hogy van a gyomromba egy nyomás egy "kő" vagy egy "golyó", ami gyakorlatilag egy stressz, szerintem. Nem tudok lenyugodni egyszerűen soha, és ez szerintem pont amiatt van, hogy nem vagyok az aki lennék, hogy ha pl. ki lehetett volna választani születés előtt. Egyszer elmúlt egy pár másodpercre, amikor egy LMBTQ+-os facebook bejegyzés alatt több oldalon keresztül is csak pozitív kommenteket találtam, ami amúgy nagyon ritka és általában fele-fele arányban pozitiv-negativ szokott lenni, és így jól esett a lelkemnek, megkönnyebbülést éreztem, mintha kész lettem volna az aznapi házifeladatokkal pl.
válasza:Sajnálom :( Nem tudom, hogyan segíthetnék neked. Viszont azt tudom, hogy rengeteg transznemű közösség van Facebook-on és Reddit-en egyaránt. Ezen közösségek tagjai nagyon segítőkészek és tapasztaltak. Érdemes belépned ilyen csoportokba és tőlük segítséget kérni :)
Sok sikert, Gabriella, ne add fel az álmaid :)
válasza: válasza: válasza:Ha bármilyen infóra lenne szükséged, keresd a Transvanilla Transznemű Egyesület honlapját. Itt ajánlanak orvosakat, felvilágosítanak a műtétekről, vagy bármiről, ami ehhez a témakörhöz kapcsolódik.
Én is kívánom, és remélem, hogy megtalálod önmagad, és az lehetsz, aki szeretnél lenni. :) <3
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!