Hogyan mondjam el a családomnak, hogy Biszexuális vagyok?

10/10

De az még is csak túlzás hogy apunak anyunak nagyszülőnek elmondani.

Ugyanakkor ha az ember kellően rátermett,kitudja magát vágni az ilyen kérdések alól,pláne bisexként.De melegként is, hisz X idő után nem otthon élsz ergo megoldható a kamuzás.

Meg ma már nem szokás ilyet kérdezni,csak ha valami ultra konzervatív mélymagyar, vidéki családban él az ember.

Az meg nekem hálisten nem jutott :D

11, oké, te nem vagy olyan viszonyban a szülőkkel.

De van, akinek meg igenis van. Egy közeli családi viszonyban nemhogy a szülő, de a bővebb csalàdi kör is kérdezni fog.

Az összes nagymama, nagynéni kb azonnal erre a témára kérdez rá, általában a mit dolgozol után. Mert azért ez elèg meghatározó dolog az ember mindennapjaiban.

És attòl hogy valaki bi, szerinted törvényszerű, hogy mittudomén, 2.5 évente más nemű partnerrel van? Vagy majd direkt olyannal van akivel társadalmilag elfogadott letelepedni? Az ember nem tudja csak úgy megválasztani kibe lesz szerelmes.

Még ha nem is otthon élsz, ha a partnereddel laksz, az azèrt szerintem még mindig, sőt, méginkább egyèrtelmű.

Akkor mit csinálsz ha anyádék hirtelen betoppannak? Te várjál, most keltünk csak fel, titokban Tibi gyorsan kiugrik a nyolcadikról és elhúz fél napra amíg ti itt vagytok???

Vagy téged sose látogat meg a család?

Komolyan beveszik, hogy 10-20 éve egyedül vagy?

Vagy ezt így hogy?

Rosszul fogalmazol.

Egy nem normális családi körben divat az, hogy mindenki foglalkozik mindenkivel és kérdezősködnek.

Ez a nem normális,ezért írtam hogy ez nettó autentikus mélymagyaar szitu.

A normális kb annyi hogy minden család éli az életét, és nem a testvér,rokon és a fa..om tudja kikkel meg az életükkel foglalkozik.

Volt olyan barátnőm akinek a szülei egy kis faluban éltek. Mindig kérdezősködtek,kíváncsiskodtak vallattak,no meg még a szomszédok is...Olyan dolgok is érdekelték őket amiket a mai napig abszolút nem értek...

Na nekem ebből 8 hónap után lett elegem és se szó se beszéd leléptem a csajtól.

Az ilyen közegből még józanul is menekülsz,nem még "más" emberként.

Anyámék nem toppannak be hirtelen mert:

1, Egy normális szülő tiszteli a magánéleted,és nem esik be egy tepsi zserbóval

2, Franciaországban élek ahová meg pláne nem indul el két nyugdíjas optimális és normális keretek közt sem,pláne nem titokban.

De éljél belföldön,ultra gáz ha a szülők nem tisztelik a privát életed és csak úgy elindulnak. Te meg nem tudsz nyugodtan élni,mert akármikor rádzöröghet a szülő.

Szerintem ez a nem normális kategória.

Egy normális szülőnek szerintem az a legfontosabb hogy a gyerek egzisztenciálisan rendben legyen,és ne kelljen a holnap miatt aggódnia. Minden más majd jön és lesz..de egy ponton túl tiszteletben tartják a gyerek magánéletét Nyilván érdeklődnek,de amit te írsz az erős, és tolakodó ami engem pl kurvára zavarna.

Nagyszülők nagynénik elvannak azzal hogy az unoka-gyerek kint van külföldön,pénzt keres jól teszi... ne kínlódjon itthon mint anno ők.

Egészségesen lehet érdeklődni,de ezt egészségesen meg lehet magyarázni anélkül hogy az egész átmenne egyfajta megfelelési kényszerbe.És kínos magyarázkodásba.

Megszoktak látogatni anyáék, találkoztak is már tudtukon kívül meleg és bisex haverokkal anélkül hogy tudnák. Lányokkal is találkoztak és látták hogy jól vagyok,jól érzem magam..és szerintem egy szülőnek ez legyen a fontos ne pedig az örökös kérdezősködés akár az esküövről. Pláne manapság amikor már senki nem házasodik 24 évesen.

Nálunk sikerült megőrizni egy egészséges családi viszonyt és a privát élet tiszteletben tartását.

Van a rokonságunkban olyan férfi és nő is aki nem házasodott,úgy h a fiatalkora a 70-es 80as években telt...nem furkálják,mert hál isten nem mélymagyar megfelelési kényszeres család vagyunk.

Ha meglátogatnak a szüleim,vagyis inkább én őket ez többször előfordul akkor abban a pár napban amíg otthon vagyok " kivan nyalva " a seggem. Anyu főz süt örül hogy itthon vagyok. Apuval elvagyunk a ház körül, borozunk esetleg sörözünk és dumálunk. Felvetődnek a csajok is,de azok a szülők akik voltak fiatalok és éltek is akkor tehát szórakoztak és nem a rokonságnak akartak megfeleli pontosan tudják hogy minden jön ahogy jön.

És manapság egy szülő szeretné boldognak látni a gyermekét, főleg ha nem otthon él..legkisebb gondja is nagyobb annál hogy a lámpa előtt vallassa az esküvőről.

Szerintem ez egy követendő, normális szülői hozzáállás.

Mindenki éli az életét, szülő is és a gyerek is egyaránt. Ha történik valami beszámolsz ha nem akk nem.

Ugyanez érvényes akkor is ha nem külföldön él az ember,hanem csak 200 kilométerre. Tisztelje a szülő a gyerek magánéletét,és engedje el a gyereket.

Évtizedes viszonylatról még nem tudok beszámolni,de visszatérve a kérdező eredeti kérdésére...felesleges elmondania.

Az hogy mi lesz 10 15 év múlva,majd rá ér akkor aggódni. Most éljen és alakítsa úgy az életét ahogy ő szeretné.

Mi a harmincas korosztály vagyunk, a partnerem brit, Angliában élünk, közös lakás, esküvő is tervben van...majd ha biztonságos lesz összetrombitálni a családjainkat.

Tapasztalataim szerint egyáltalán nem mondható igaznak, hogy az etnicitás, vallás vagy a lakhely determinálná azt, hogy ki mennyire homofób vagy sem.

Mindketten tiniként coming outoltunk, és az én vidéki magyar értelmiségi családom sokkal pozitívabban reagált, mint a párom brit szülei.

Anyám ennek az "Over Enthusiastic Pflag Mother" mémnek a hús-vér változata.

Rendszeresen fotóz nekünk szivárványt, könnyekig meg volt hatva amikor bejelentettük az esküvőt, és imád engem is, és a biszex tesómat is.

A párom szülei nehezebb esetek, de az elmúlt tizen évben elfogadták. Amikor összeköltöztünk, kaptunk tőlük konyhai gépeket, meg más lakásavató ajándékot. A leendő anyósom az a tipikus "szedjél-egyél-vegyél-még" etetős mama aki küld nekünk minden féle kaját a frigóba, sütit, és általában meg vagyunk hívva vasárnapi estebédre (ez családi tradíció, az összes gyerek, tesó, unoka akárki párostul-férjestül-kutyástul meg van hívva).

Mióta az esküvő tervben van, azóta azt is lelkesen szervezik.

Karácsonyozni praktikai okokból általában itt szoktunk, de az én családomhoz is megyünk általában a tél végi időszakban.

Idén is hívtak, de most nem kockáztatjuk még a limitált létszámban sem, mert nem akarunk az ünnepi tumultusban tömegközlekedni a korona miatt.

A baráti körben van jópár más LMBTQ+ ember, mindenféle háttérből.

Szlovákiai magyar lány és a finn/angol barátnője is most házasodtak volna össze, és költöztek volna ki a család finn ágához, de nem tudjuk mikor mennek.

Van egy brit transz lány ismerős aki a helyi honvédségnél dolgozik, elmondása szerint a munkahelyén és otthon is elfogadják, ismerem a szüleit is, jófejek.

Lengyel bi srác haver nem tudom coming outolt-e, de nála viszonylag friss a dolog.

Két angol transz srác akik még évekkel ezelőtt összeházasodtak, és van egy két éves kislányuk is. Az egyikük szülei a transz dolgot elfogadják, de azt, hogy valaki transz és meleg nem értik...

Magyar haverom szülei elváltak, az apja most egy férfival él, de az ex feleséggel is jó viszonyuk van, a család nyilván tudja, nincs bajuk vele. Ez vidéki nagyváros Magyarországon, 60+os korosztály.

Munkahelyemen meg nem kellett coming outolni, mert a munkatársak kb felével a helyi bųzibárból már látásból ismertük egymást, és elég egyértelmű volt, hogy ki mi járatban arra felé...

A munkahelyi pub crawl is meg szokott oda érkezni, mert eddig ez volt az egyik legtovább nyitva tartó hely a városban (most mondjuk mióta a korona csak sötétben támad, már minden 10kor zár).

Korábbi munkahelyemen nem coming outoltam, mert ott volt egy homofób albán menedzser, meg egy másik angol aki viszont meleg volt, és híres arról, hogy szexért zsarolta titokban mindenfélével a beosztottakat.

Ez meg hiányzott a fenének.

Szóval nincs univerzális képlet arra, hogy ki hogy fogadja, hogyan reagál. Ismerni kell az embereket, egyénileg megnézni a szituációt és az alapján dönteni.

Rossz válasz nincs, ha elmodod elmondod, ha úgy érzed inkább nem. Más helyett dönteni viszont nem korrekt dolog, elvégre is ez az ő életük, nekik kell együttélni a következményekkel.