Mit tegyek hogy elfogadjon?

ma 18:25

Valamilyen szinten igaza van a kérdezőnek.

Az hogy mi a "normális." A Normális az egy adott helyen, egy adott nép által elődöntött (tehát döntőt többségben) tény.

Például ha azt mondom hogy a fű zöld, akkor okés mert szinte mindenhol van fű ami zöld. Ehez szoktunk hozzá ez a megszokott, ez a normális.

Viszont ha azt mondom hogy az a fű lila, akkor két dolog lehetséges. Az egyik az hogy bolondnak néznek és a társadalom által én nem leszek normális. Vagy az hogy valami csoda folytán tényleg lila a fű és akkor én leszek az aki nem tartja azt a füvet normálisnak, mert "miért lila?"

Viszont itt is két lehetőség van. Az egyik az, hogy elkezdek lázadni ellene és kiirtom. Vagy nem törődöm vele, és had élje a világát.

Az első válaszoló ezt a végletet próbálta leírni (szerintem) amivel nincs baj. Mert van valóság alapja.

Attól még hogy valami trend lett, vagy valamiről trend lett nyíltan beszélni, az még nem jelenti azt hogy az normális.

A jelenlegi 21 századi társadalom DÖNTŐ többsége szemében, a homo - és biszexualitás életforma nem normális.

Manapság teljesen normális beszélni a holokausztról, és más utána történő dolgokról a fehér terror vagy a diktatúra idejéből. Mégsem tartja senki sem normálisnak azt hogy ezek megtörténhettek.

A kérdező biszexuális, ez rendben van, legyen az. Elmondta az anyjának ami szintén rendben van, mert bátor volt és nem önmagát marcangolta ezzel hanem könnyített a lelkén.

És az hogy az ő anyja ezt nem fogadja el, az is rendben van. Hiszen pontosan az elfogadás időszakában, hogy meri egy elfogadás harcos is megkérdőjelezni azt hogy egy ember mit fogad el és mit nem? Szíve joga, ugyanúgy mint ahogy neked is szíved joga hogy mit fogadsz el és mit nem.

Jelenleg ez az ország nem áll készen az ilyen szintű önmegvalósító liberális idealista világra, ahogy nem áll készen a legális fűfogyasztásra, vagy a demokráciára sem. Ezt el kell fogadni megint csak.

Viszont ha szülőként én nem fogadom el hogy a gyermekem meleg tehát DÖNTŐT többségben nem "normális" viszont csendben megpróbálom elviselni, akkor máris többet tettem a boldogságáért, mint az a pár tízezer diszbu**i, akik bőrtangában rázzák magukat az utcákon a tolerancia és elfogadás jegyében

#5 Amit leírtál a normális definíciójára azzal csak egy baj van ebben az esetben, ki döntheti el azt hogy valaki hogyan érez mások iránt?

Amit a lila fűről írsz azt egyszerűen nem tudom felfogni hogy hogyan gondolod azt hogy egy fű (egy TÁRGY) másfajta színe egyenlő egy ember érzelmeivel ami mint a többségé. Az hogy Pista bácsinak nem tetszik a fű színe és hogy ezért kiszedi legkevésbé sem egyenlő azzal hogy valaki csak boldog szeretne lenni valakivel az azonos nemből és ezt Pista bácsi nem tolerálja ezért a lelkébe gázol, azt mondja rá hogy abnormális ezzel megkérdőjelezve az illetőben hogy szabad -e elfogadnia a saját érzéseit, szabad -e boldognak lennie olyan áron hogy állandó terrorizálásnak van ezáltal kitéve. Szóval a füves opcióidat azért én átgondolnám.

Trend? Ezt te sem gondolhattad komolyan. Az emberi érzések és azok felvállalása egy trend? Sajnos igen, a régebbi időkben valóban nem volt nagy sikere, de miért telik az idő, miért fejlődik a technológia ha az emberi agy ugyanazon a primitív szinten megragad és azt tanítjuk a gyerekeinknek hogy ne vállald fel (vagy fogadd el) önmagad mert akkor sebezhetővé válsz.

A holokausztos részedhez csak annyit hogy egy tömeges népirtas és a heterotol eltérő szexuális beállítottság megint nem egy szintem helyezkedik el.

Igen az anya nehezen fogadja el mert neki más a gondolkodásmódja, más körülmények között nevelkedett. Neki ezt tanították a szülei. Ezért várom már azt az időt amikor már a mostani hoszonévesek korosztálya lesz majd a 60-as 70-es éveiben, talán akkorra már többségében felszívódik ez az undorító ítélkezés, elítélés, megkülönböztetés (és itt nem csak az lgbtq+ emberekről beszélek, a "normális" emberekről is)

Amit írsz a pride-ról az hatalmas általánosítás.

Én például sosem értettem hogy ez miért akkora szívfajdalom valakinek hogy én pl. melyik nemet választom. Nics jobb dolga annál hogy ezzel foglalkozzon?

#5: Amit "normális" címen írtál, annak köze nincs a "normális" fogalmához. Ez inkább az adott környezetben "megszokott", "elfogadott" dolgok definíciója lehetne.

Csak egy példa: szerinted normális újszülött lányok csiklóját megcsonkítani annak érdekében, hogy később ne élvezhessék a szexet? Na, ha erre bárki azt mondja, hogy normális, annak komoly bajok vannak a fejében. Holott ez több társadalmi csoportban megszokott gyakorlat.

Vagy például normális középkorú felnőttként egy 10 év körülihez hozzámenni? Pedig vannak országok, ahol ez törvényes és elfogadott.

Én azt mondom, hogy óvatosan kell bánni a "nomális" és "nem normális" kifejezésekkel. Pont azért, mert nehéz hatért húzni normális és abnormális között, és attól, mert valami megszokott, még nem lesz normális; és attól, mert valami normális, még nem feltétlenül megszokott.

De nézzük például azt, hogy eredendően a homoszexualitás egy teljesen elfogadott, megszokott dolog volt. Szapphó neve mond valamit? Na, ő sem mai csirke, és mégis nyíltan leszbikus volt. Nagy Sándor nyíltan biszexuális volt. Csak a sötét középkor, meg néhány azon a szinten megragadt rendszer erőltette ránk, hogy ez mennyire üldözendő dolog.

Kérdező: fájdalmas lesz, amit mondok, de aki csak azzal a feltételekkel szereti a gyermekét, ha az ugyanolyan érzelmekkel és érdeklődéssel bír, mint ő maga, az nem nevezhető anyának. Az ilyentől jobb mihamarabb szabadulni. Elvégzed az iskoláidat, munkába állsz, és ahogy tudsz, otthagyod ezt a gyűlöletes boszorkát.

#8

Az utolsó bekezdésig egyetértek veled, de az, hogy a kérdező édesanyját ismeretlenül gyűlöletes boszorkának nevezed, meg nem tartod anyának, finoman fogalmazva is, meredeknek tartom. Ezt nem ártott volna átgondolni, mielőtt másnak a lelkivilágába taposol!

Én ugyan nem a 8-as vagyok, viszont szerintem, aki szégyelli a saját gyermekét csak azért mert más, és amiatt kitagadja, az szerintem nem csak mint szülő bukott meg, hanem mint ember is.

Csak azért kitagadja valaki a gyermekét, mert hát mit szól a társadalom?

Mikor segítségre lenne szükséged, akár anyagi, akár lelkileg, ebből a társadalomból akinek az ember meg akar felelni, vajon hányan állnának oda önzetlenül segíteni?

Megsúgom: Nem sokan.

Az emberek csak akkor találják meg a másikat, mikor kritzálni kell őket, és úgymond csak "segítő szándékkal", és ezt akkor mikor épp nem kellene belepofázni a másik életébe, mikor meg segítségre lenne szükséged, akkor meg állhatsz sorba, hogy ki fog neked segíteni.

Tapasztalatból mondom.