Mit tegyek, hogy ne érezzem magam kevesebbnek nő létemre egy férfinél?

Azzal vert meg a sors, hogy női testbe születtem, de szexuális téren nem tartom magam annak. Értem ez alatt azt, hogy az ágyban én szeretnék lenni az aktív (behatoló), domináns fél. Voltaképp mindig is erre vágytam. A hagyományos női oldalt már volt szerencsém kipróbálni, és bár fejben sem vonzott különösebben soha, a tapasztalat csupán megerősített abban, hogy ez bizony nem való nekem. Magyarán nem vágyom rá, hogy meg legyek dugva, az ellenkezője viszont már a szexualitásom ébredése óta vonz. Pechemre viszont erős vaginaundorom van ( a sajátomat is gyűlölöm), a női test/lélek pedig egyáltalán nem vonz, ellenben a férfiakkal, akiket szexuális/fizikai szempontból egyszerre irigylek és csodálok.

A gond az, hogy ehhez biszex társat kell találjak. Ugyanakkor e ponton van bennem egy elképesztő irigység/féltékenység a férfi nem iránt. Mármint, hogy én a kis strap-onommal csupán egy rossz vicc leszek, egy “hülye, identitászavaros liba”, és sosem fogok tudni egy biszex férfinak akkora élvezetet okozni, mint egy rendes férfi. És előbb vagy utóbb félre fog lépni az illető, mert pénisz híján én nem fogom tudni neki megadni, amire vágyik. És megvehetem én a lehető legdrágább, legélethűbb dildót/felcsatolhatóst, az attól még ugyanúgy csak egy gagyi, műanyag kacat, nyilván aligha pótolhatja a hús-vér testrészt, az ondó hiányáról nem is beszélve. (Tudom, bizonyára erre is vannak különféle művi praktikák, de a természet adta “anyaghoz” ez sem érhet fel.)

Arról nem is beszélve, hogy egy férfi test ugyebár teljesen másként szép/vonzó, mint egy női. S noha, objektíve, mintegy “reális” szemmel nézve nem tartom magam csúnyának, mégsem érzem, hogy szexuálisan, pontosabban testileg vonzó lehetnék egy biszex pasi számára.

A hetero férfiak véleményére nem adok, már csak azért sem, mert a többségnek igen alacsonyan van az igényszintje, bókolnak azok gyakorlatilag bárkinek, aki megüti náluk a “dugható” kategóriát (magyarán, aki egy fokkal szebb az ördögnél).

A kérdésem tehát elsősorban a biszexuális férfiakhoz, illetve hozzám hasonló helyzetben lévő nőtársaimhoz szól:

Jogos-e a félelmem, hogy minden őszinte vágyam és igyekezetem ellenére sosem fogok tudni önmagamban teljes gyönyört okozni egy biszexuális férfinak, ergo pótolni egy férfit? (Ismét hangsúlyoznám, hogy most a párkapcsolatnak szigorúan csak a szexuális részéről beszélünk. Ágyon kívül mondhatni “rendes” lány/nő vagyok.)

Amennyiben igen, hogyan tehetném ezen magam túl érzelmileg? Segítene esetleg, ha külsőre is maszkulinabb lennék?

Mondjuk, szerintem nem állna jól, mert egyfelől túl lányos az arcom, illetve a csípőm is széles. Igaz, mellem alig van - természetesen az is B kosaras - túl kicsi ahhoz, hogy rendes mellnek hasson, ugyanakkor túl nagy ahhoz, hogy “fiús” benyomást keltsen. Úgyhogy férfiruhában meg rövid hajjal inkább néznék ki bohócnak, semmint “szépfiúnak”. Kínomban már a gyúráson/testépítésen, illetve a hormonkezelésen is gondolkodtam, de nem tudom, segítene-e, vagy csak még mélyebbre süllyedne tőle az önértékelésem.

Vagy itt már csak a pszichológus segíthet?

Ha bárkinek, bármilyen tanácsa, megerősítése, esetleg cáfolata van az általam elmondottakhoz, kérem, ne tartsa magában. :’D