Mihez kezdjek a lakótársammal? Nyomulni próbál, vagy csak én vagyok túl merev, és reagálok túl egy erős nyitottságot?

Mindketten most kezdtük az egyetemet, azóta lakunk együtt.

Feltűnően sokat mászkál a lakásban fehérneműben, párszor meztelenül is, amikor pedig ezen kiakadok/ezért zavarban vagyok, akkor látszólag jól mulat. (De az utóbbi esetben mindig megjegyezte, hogy csak gyors be akart szaladni a szobájába vagy a fürdőbe, és nem is gondolta, hogy észrevehetem, rosszkor voltam rossz helyen, stb. Ez már csak azért is kellemetlen, mert ha tévedek, és nem direkt idéz elő ilyen szituációkat, akkor nehogy azt higgye már, hogy kukkolom. o_o)

Ha egyszerre vagyunk közös helyiségben, akkor mindig nagyon közel ül hozzám, - legalábbis én több teret szoktam hagyni az embereknek - többször ér véletlenszerűen hozzám, mint ahogy nekem megszokott. Néha faggat, hogy miért nincs barátom, miért nem mászkálok el nagyon otthonról. Volt, hogy beszélgetés közben azon kaptam, hogy nem a szemembe néz, hanem, nos... lejjebb. Ha meglát, alaposan megfigyel, és furán mosolyog. Valahogy... hosszabban és bensőségesebben. Egyszer tanulás közben elaludtam a kanapén, mire felkeltem be voltam takarva, és két párna is volt a fejemnél.