Van egy problémám. Lassan öt éve tudom magamról, hogy biszexuális vagyok, de nem merem elmondani a szüleimnek. Szerintetek mit tegyek?

Három évig igyekeztem magamban elfojtani azt az érzést, hogy a lányokhoz is vonzódom, mivel nem is igazán tudtam, hogy többen is a baráti körömben hasonlóan éreznek és tekintve, hogy életem jelentős részét vidéken nem igazán láttam rá példát. Később mikor visszaköltöztünk Pestre jobban beleláttam ebbe és többet tapasztaltam. És bár én már elfogadtam azt ami vagyok, most jön a legnehezebb rész az életemben.

Beszélgettem a szüleimmel ebben a témában, hogy mit gondolnak, de egyikük sem támogatja. Az édesanyám úgy gondolja hogy a melegség valójában mentális betegség, amit gyógyítani kéne, és a biszexualitás valójában divatból létezik. A nagymamám hasonlóan vélekedik, míg az édesapám csak elfogadja hogy létezik addig amíg ez magán ügy, de ha én elmondom neki félek, hogy nem így vélekedne többé.

Idén voltam a Pride-on is és nagyon élveztem. Örültem, hogy végre olyan emberek között lehettem, akik támogatnak és nem kérdőjelezik meg azt aki vagyok. Később elmeséltem a szüleimnek, hogy mennyire jól éreztem magam. A beszélgetés végül is odáig jutott, hogy anyum azt mondta, hogy aki tényleg más beállítottságú, mint a "normális" az messziről elkerüli ezt a felvonulást.

Folyamatosan adom nekik a jeleket, reménykedve benne, hogy maguktól rájönnek, mert már nagyon szeretném elmondani nekik, mivel már egy éve együtt vagyok egy lánnyal és szeretném nekik bemutatni.

Talán már apum sejti, de nem vagyok ebben biztos, viszont anyum biztosan nem.

22/L