Mit kéne tennem? Már szinte útálom azokat akik boldogak körülöttem!

Hát, azt nem tudom mit tehetnél, de azt elmondhatom, hogy én is hasonlóan érzek, de én azért, mert eddig nem volt barátom, és annyira szeretnék már...És eddig csak rossz taasztalataim vannak velük kapcsolatban, és lassan kezdem elveszteni azt a hitemet, hogy nem lesz olyan pasi az életemben, aki egy endes lányra vágyna, és igaz szerelemre. És képes lenne ezt kimutatni, mert én nagyon szeretném. De mostanra kezdek én is úgy lenni, hogy nagyon rossz érzés fog el, mikor látok párokat, h ölelkeznek, meg ilyenek...ilyenkor arra gondolok, hogy miért? És nekem miért nem lehet, mikor annyira tudnék szeretni valakit....de sajnos ez van, nem tudom mit lehetne tenni.

De neked is csak azt tudnám tanácsolni, hogy ne add fel, és ha majd lesz egy rendes lány az életeben, akkor szerintem nem kell aggódnod, mert őt fogod szeretni. De ehhez az kell, hogy ilyen lányt találj.

Szóval kitartás, és sok sikert! :)

Én sem tehetek mást. 18L

Hát cimborák, komolyan sajnállak titeket, hogy ennyire kiégtetek egy lotyó miatt, de tökéletesen megértem, mert nem szívesen feccöl az ember 2 évet a nagy semmiért feleslegesen, de a legtöbb ilyennek ez lesz a vége hogy bejelenti a frankót, hogy már nincs szeri többet pajtás, unom a banánod, másvalakivel nagyobbat tudok villantani a ringyó barátnők előtt, vagy jobban a tenyerén hordoz az új pofa és ez jobban tetszik, stb.

Itt nem is az a kérdés hogy vajon mi lesz az indok hanem hogy mennyi idő után. A legtutibb ha az egész dolgot téttelennek fogjátok fel, mert egy vizsgának vagy más nagy horderejű dolognak úgy a legegyszerűbb nekimenni ha könnyedén veszed.

Aztán idővel majd megtalálod az értéket a másikban miután magadhoz kötötted. Itt nem is az a lényeg hogy az elborult agyú lila ködben nekimenj a másiknak, hanem a megszerzéssel járó öröm, és a vadászás közbeni vágy.

Nem fog a természetben se kihaláshoz vezetni ha kikosarazzák a hímet, vadászik tovább, mert legalább abban lehet szórakoztatót találni. Ha leesik valami a végén az plusz jutalom.

Tehát szemléletmódváltás f@szikáim, mert ennek kiégés lesz a vége.

Ha meg elégtételt akarsz venni a nőkön akkor meg viselkedj úgy mint egy igazi fírfi, törj össze és taposs bele annyi kis pisis szívébe amennyibe csak tudsz, aztán csak nézd meg hogy lassan magától fognak ott sorakozni előtted hogy hadd legyenek ők a következő áldozat. Mert a pics@k ilyen logikátlan ösztönlények, és alkalmatlanok a komolyabb dologra.

Csak nézd meg miért nincs egyetlen valamirevaló női politikus se, aki meg van az csak egy bábu. Mert korlátoltak, befolyásolhatóak.

Figyuzz ide!

Én 8 évig együtt voltam egy lánnyal, összeházasodtunk meg minden. Egyszer csak beállít, hogy vége, nem tudja tovább folytatni. Paff! világvége, összeomlás, sírás-rívás, hogy most mi lessz. Talpraállás, csajozás, bulizás. Egy nő, hopp mégegy, na megint a múlt heti megint egy. Egyre jobban érzem magam. És véletlenül összeakadtam az újabb igazival. Kb ennyi szerintem.

Körbefalazod magad, aztán panaszkodsz, hogy nem tudod, mit tegyél. Remek...

Üzenem az összes hasonló puhap*csű lúzernek, hogy efféle mentalitással a büdös életbe nem fog megváltozni az életetek. Döntsétek el! Lemondtok az egészről azt hagyjától a p*csába, vagy összekapjátok magatok és nem sajnáltatjátok magatokat. Ember! (Kérdező!) Tudod, mit tegyél? Ne építs falat magad köré! Amíg nem jártok egyenes háttal, felemelt fejjel, amíg nem lesztek határozottak, addig csak a siránkozás lesz, meg az önsajnálat. Csak rajtatok múlik! Hiába mond bárki bármit, amíg a falat építgetitek magatok körül.

Jah, és mielőtt azt mondaná valaki, hogy könnyen pofázom, mert nem tudom, milyen szar... de, tudom! 24 éves vagyok, szűz, és nekem is megvolt ez az időszakom. Ki tudja, hány lehetőséget szalasztottam el azalatt az idő alatt. Aztán elegem lett ebből a szánalmas, önsajnáltató életvitelből. Nem könnyű, de akarat nélkül sz*rt sem értek. Nem fog megváltozni egy nap alatt semmi, de mindig csak egy lépést kell megtenni. Most még nekem is oda kell figyelnem például olyan dologra, hogy milyen a tartásom. Hozzászoktam az évek alatt, hogy görnyedten járok (mint egy vérbeli töketlen, félénk ember), mert engem is gyötört, hogy mennyire szeretnék már egy barátnőt, akit szerethetek, és aki viszont szeret. De ugyan áruljátok már el! Megláttok egy "összeesett", magába zuhant embert. Túl pozitív kép nem alakul ki bennetek róla, gondolom. Egyébként nemrég történt nálam is ez a változás. De már most érzem a hatását. Csak attól, hogy "felegyenesedve" járok, és attól, hogy az arcomon nem "savanyúság" látszik, hanem vidámság, jókedv, életerő. Valószínűleg nem holnap fogok összejönni valakivel, talán nem is holnap, de eljön az ideje (persze nem évtizedekre gondolok én sem).

Na, befejezem a litániát. Aki egy keveset is felfog belőle, annak jó (remélhetőleg), a többiekkel nem tudok mit kezdeni (és persze nem is akarok, mindenkinek magának kell eldöntenie, mit akar)

Szép napot!

FS

24/F

8:49!

Őszintén, te mit vársz ettől a "szeretnék kapcsolatot, de f*sok belekezdeni" hozzáállástól? Szerinted érdekel ez bárkit is? Önsajnáltatásnak k*rva jó, csak tök felesleges. A jó Isten se fog rajtad segíteni, ha csak a kifogásokat gyártod. A félelemre van egy jó mondás! Nem ezekkel a szavakkal olvastam, csak a stílusomhoz ez illik a legjobban: "Félni annyi, mint elb*szni azt, ami van, azzal, ami nincs." Saját magad előtt vágod el a lehetőségeket ezzel a "félek" dumával. Én is féltem, sőt félek ma is. A "randi" szó hallatán fel áll a szőr a hátamon. És mi lett az eredménye? Két éve gallyra ment egy kapcsolatom, ami baromi jól alakult. Három hónapig minden felhőtlen volt, míg el nem jutottunk oda, hogy találkozzunk (mert hogy egy fórumon ismerkedtünk meg, és bizonyos okok miatt addig csak msn-en kommunikáltunk). Sose felejtem el azt a napot, csodálatos volt. Csak jöttem az ökörségeimmel, a töketlenségemmel, a félénkséggel, a "jajj, most mit tegyek" mentalitással és 3 HÉT alatt elcsesztem, mert a határozottság egy csöppnyi szikráját sem voltam képes mutatni. Akkor most mi van? Mondogassam én is, jajj, de félek próbálkozni? Ettől biztos megoldódnak a problémáim. Ettől biztos lesz barátnőm. Nem! Elgondolkodok azon, hogy mit basztam el, mit kell máshogy, azt megyek tovább. Mert az élet nem áll meg. És aki ezt a közhelyes, de igaz kijelentést nem képes felfogni, az saját magát veti a darálóba.

FS