Mi a véleményetek egy olyan férfiről/fiúról aki prostival veszítette el/rendszeresen jár hozzá?

Nem kell elfelejteni haver, hanem csak a beszamolok.hu vagy a rosszlanyok-on keress, de még az utóbbinál is jól nézd meg, valamelyik ribi letiltja a beszámoló írást... és vannak olyanok is, akik begyűjtenek egy rossz beszit, törlik magukat aztán újraregelnek új néven. :D Ismerem a trükkjeiket, furmányos kis qrvák :D

Amúgy beszamolokon ki is tiltják őket, ha így csalnak a beszikkel... Persze bárhol lehetnek "bérbeszámolók" ... de azért egy olyan csajnál ahol több beszi van, és reálisak, abban nyugodtan megbízhatsz. Már nagyon régóta nézegetem az oldalakat, mondhatni jó szemem lett hozzá :)

19: az a jó, h te vagy a pszichológia nagy mestere, de olyanról nem hallottál, h megbocsátás egy múltbéli dolog miatt, igaz? Ami vicces szó itt, mert miért is kellene megbocsátani neki?? Ja, a semmiért, mert neked ezzel nem ártott, sőt még őszinte is volt, mert elmondta, pedig lapíthatott volna, mint kaki a fűben. De ő megbízott, mert azt hitte, h ettől nem változik meg semmi. Hát pofára esett.

23: nem találom a csokis kérdést, ha mész nem ezen fog múlni a dolog, hanem azon, h milyen paraszt vagy a csajjal, esetleg, h ő milyen stílusú.

Ha nagyon keresni akarod a csokis kérdést, akkor a válaszom előtt max. két nappal korábbi dátumig végignézed a kérdéseket, és meglesz. :)

Az ilyet csak sajnálni tudom. A szerelem az egyetlen dolog, amiért tényleg érdemes élni. Néha ugyan megtépázza az embert, néha földbe döngöli, néha megnyomorítja, de nélküle semmit sem ér az egész.

56F

Igen? Ez már hit kérdése... én meg azt gondolom, a szerelem csak egy kokainhoz hasonló tudatmódosító kábítószeres állapot. Amit az agy neurokémiája nem képes sokáig fenntartani. Eddig csak szenvedtem jórészt miatta... Volt amikor kegyetlen idegronccsá tett. Én már nem hiszek ebben az egészben, az az igazság...

A szeretet más, a barátság más... Jóval kevesebb szenvedést okozhat, ugyanakkor nagyon sok pozitív dolgot tud nyújtani.

... de a bolond szerelem, sokszor inkább átok. Főleg annak aki nem egy görög félisten testű macsó. Ha egyszer betalálja A Nő, akivel az ilyenek mint én, nem gyakran találkoznak...azután A Nő lassan kivérezteti, majd kitépi a szívét-lelkét az embernek... Hát ilyenkor gondolok arra, hogy sokkal többet érek most tisztán, kábszermentesen, koncentrálva az élet egyéb dolgaira. Rohadtul nem csak ezért érdemes élni.

Te meg tulajdonképpen mit vársz? Képtelen vagy használni a keresőt, felteszed a szánalmas kérdésedet, amit már ötmillióan megválaszoltak korábban... Normális válaszok jönnek, és leszólod meg lepontozod őket, mert nem értesz egyet velük.

Azt sem árultad el nő vagy, vagy férfi... de a válaszaidból ítélve egy butuska liba vagy, aki belefutott egy prostizós srácba, most meg gyakorikérdéseken vár pszichológiai tanácsadást a szerelemről.

Nem haragszok én senkire tudod, csak volt pár éve egy nőm, aki csúnyán átb..szott. Ez nem is volna probléma, csakhogy annyira odavoltam érte, hogy kb minden normális ítélőképességemet elvesztettem a "nagy szerelem" miatt. 1 évet csúsztam emiatt a tanulmányaimmal. Egyet nagyon jól megtanultam, illetve megtanított ez a riherongy "szerelmem"... soha nem fogom többet kiadni magamat és ilyen helyzetbe hozni érzelmileg.

Egy percig nem mondtam, hogy lemondtam a nőkről. Viszont sikerült utóbbi években olyan erősen a karrieremre és az egyéb dolgokra koncentrálni, hogy megvan a helyes irány. Minden kis libát elzavartam, aki kutyaként követett volna, és elvonta volna a figyelmemet...

Igazi kőszívű magányos farkast neveltem magamból, akit nem fognak megtörni ezek után. Lassan megérek a feladathoz, ha már van egzisztenciája az embernek, komoly karrierje, akkor már nem fogja hagyni azt amit a legutóbbi nő tett. Innentől nem lesz nice-guyság, nem lesz romantikus szerelem, figyelmesség, végtelen kedvesség, érzelmesség. (Különben sem az kell a nőknek) Az utóbbiból ábrándultam ki. A végtelen és vak szerelemből. Lehet egy szemét pasit nevel az élet belőlem, és biztos hogy soha többé nem fogok így megalázkodni senki előtt. Ez a valóság, ezt kéne felismerni minden férfinak. SOHA nem szabad kiadni az érzelmeket, gyakran nyers, határozott, piszok férfiként kell viselkedni, néha adagolni némi kedvességet mértékkel. A szerelmet meg el kell felejteni a francba. Itt farkastörvények uralkodnak, ha elgyengülsz véged van.

... de nem is tudom mit vártam. Ma már gyűlölöm a 3 évvel ezelőtti önmagamat. Illetve azt a változást amit a szerelem okozott bennem.

Milyen érdekes, ezt a csajt már korábban is ismertem, rettentő jó nő volt, mindenki odavolt érte, amolyan 10/10 kategória, csak stílusra nem jött be.

Akkor még rengeteget partiztunk, ittunk, házibulik voltak stb, én meg rendesen csajozgattam. Egy igazi szemétláda férfi voltam, többek között vele is. Egyáltalán nem törődtem vele, semmibe vettem az érzéseit, csak egy kis p..csaként kezeltem. Mi lett az eredménye? Az hogy emiatt rettentően felizgult. Addig dumálta a fejemet, amíg feladtam a függetlenségemet, és összejöttem vele. Csakhogy furcsa mód elkezdtem megváltozni. Elkezdett feljönni a szar az agyamban. Egyre többet és többet gondoltam rá, éreztem az illatát, hallottam a hangját... teljesen elment az agyam. Próbáltam a kedvében járni, próbáltam érzéki és kedves lenni, sokszor meg is jegyezte, hogy nálam nem találkozott "jobb léleknél"...Kiadtam neki minden érzésemet, belső lelki dolgaimat.

Mi lett az eredménye? Hát kidobott mint a szart. Megunt. Ráunt a kedvességre. Pont mikor a legsebezhetőbb voltam. Mindegy is megérdemeltem... életem legnagyobb és legmeghatározóbb szakasza volt. A legnagyobb tanulság mondjuk úgy.