Ez már így marad?

Nagyon nehéz gyermekkorom volt.Egy piciny faluba születtem,egy nem túl jómódú családba,de azért túl szegénybe se.

Folyamatos elnyomásban nőttem fel,apám verte anyámat,velem nem foglalkozott vagy csak "eltaposott",anyám a bátyámat (féltestvérem anyám előző házasságából) pénzelte,és rám nem maradt már.

Eleinte nagyon jó tanuló voltam,de a folyamatos depresszió,verés,terror,rossz családi körülmények meglátsszanak az eredményeimen és sokmindenen. (Testileg ,lelkileg.)Nem voltak barátaim,csúnyának születtem/érzem magam/nem voltak jó ruháim,és a higiéniámmal is gond volt.Vékony pici srác voltam.

A 18 évesen elkezdett egyetemet ott kellett hagynom néhány hónap után,hazajönnöm.Mindenféle jöttment szar munkákat csináltam nagyon kevés pénzért.Az a szerencsém ,hogy tudtam félretenni mert itthon éltem,és anyám /anyai nagyapám voltak olyan rendesek ,hogy valamennyire mellém álltak mert tényleg nincs senkim az életben.

Ebből az életvitelből lett elegem tavaly.Meguntam a megaláztatásokat apám által,az elnyomást,hogy mindenki akivel felnőttem,lehagy,több generáció is.

Nekiálltam osztani szorozni,tervezni,gondolkozni.

A félretett pénzemből megcsináltattam a fogaimat,nyelvvizsgát tettem nagyon nagyon jó eredménnyel és kiegészítő érettségit emelt szinten ,hogy minnél előnyösebben juthassak be az általam kiszemelt egyetemre és befejezhessem amit elkezdtem.

Időközben nagyapám meghalt,édesapám pedig azóta is megtesz mindent,pont mint gyermekkoromban,hogy megakadályozza a sikerem.Ez odáig fajult h az utcámbeli srácok,akikkel felnőttem,együtt fociztam pisis koromban szemtanúi voltak annak,ahogy apám telitorokból üvölt az udvaron ,szid,rángat én pedig megütöm.Azóta se anyám nem beszél vele sem én.

Elkezdtem járni edzőterembe is ,jelenleg 180cm magas vagyok és körülbelül 75 kg,nemtudom mit fog segíteni.

Normális ruháim lettek.Normális fodrászhoz járok,és a higiéniámra nagyon odafigyelek,amennyire lehet.

Viszont nemtudom,megéri-e ez,úgyérzem túl késő mindehhez,nem érdekel ez senkit és objektíven nézve egy ilyen háttérsztorival rendelkező ,szűz,tapasztalatlan (és továbbra sem helyes) srác(férfi?) nem fog kelleni egyetlen rendes lánynak sem.

Kérlek titeket hiedelmekkel ne áhítsatok.

Köszönöm , hogy elolvastátok ,és köszönet azoknak is akik válaszolni fognak.

Amikor arra próbálok gondolni,hogy mennyi mindent tettem, hogy jobb legyen, mindig eszembe jut valami,amitől teljesen demoralizálódok.

Én ostoba vagyok. Nem tudom, hogyan kell kommunikálni a szebbik nem képviselőivel egy rendezvényen,egy buliban,hogyan kell az ilyen és efféle szociális helyzetekben megfelelően viselkedni.

Teljesen tapasztalatlan vagyok.A szüzesség/kinézet a kisebbik probléma igazából. A nagyobbik az, hogy nemtudom kezelni egy kapcsolat szociális oldalát,hogyan kell megünnepelni az alkalmakat,miket illik és kell tenni ,mit nem szabad,hogyan kell megfelelően öltözködni,stb.

Nálunk amikor megpróbáltunk normális családként viselkedni,mindig valami tragikomikus dolog lett a vége apám miatt.Alapból benne volt, hogy elkell rontsa.Karácsony szenteste néhány éves koromban a szemem láttára verte meg anyámat egyszer,más ünnepekkor nem volt otthon,üvöltözött egésznap, mindenbe belekötött vagy mindent kigúnyolt.

Nagyon nagyon rossz nevelést kaptam,nagyon rossz a háttértörténetem és nem várhatom el más emberektől,lányoktól,hogy ezt elnézzék vagy megpróbáljanak "nevelni",ahhoz már túl késő.

Akárhányszor próbálok reményt találni, ezek a dolgok mindig eszembe jutnak és instant depresszió a vége.