Az baj, ha nem akarok senkivel lefeküdni, és nem akarom elveszteni a szüzességem?

Hát nem kellene álltalánosítgatni. Nemek egyáltalán nem lenne örömteli az, ha kezdjük ott gyerekem lenne. Az sem lenne örömteli ha diplomázna, inkább abban lelném örömöm, ha munkába állna.

Hol van ahhoz képest? Neked sehol. NEKED! NEKED, azok okoznak örömöt. Most miért kell álltalánosítani, hogy akkor már mindenkinek?? A szerelem is csak egy múló dolog, amiben ugyanannyi fájdalom és szenvedés van, mint öröm. A szerelem 2 emberről szól, nem többről. Ha az előzőnél állapottál volna meg, a mostanit le se szarnád, úgy, ahhogy az ő utána lévőt is leszarod.. Ezért mocskos a szerelem. Diploma? Ja majd egyből meg rakétamérnök meg hidegfúzió mérnök.. Haggyuk már. én annak örülnék ha nem azt csinálná, amire "uszítják és terelik" hanem olyan munkát választana, amilyet ő akar és nem bele erőszakolni. Én pl kiléptem a suliból a 9. osztály után, mert kamionsofőr akarok lenni, azt meg egyiksem iskola tanítja. De persze olyan nagyon értelmes dolgokat tanítanak, hogy hogy kell énekelni, meg rajzolni, vagy hogy milyen volt a római háború. Miért? Majd leülök a menetfúró mellé és elmesélem neki a római háborút, ha meg nem tudom kirúgnak? Haggyuk már! Nem lenne boldog életem, ha birka módjára követném a többieket, vagy amit nagyhatalmú gazdag emberkék szabtak meg nekünk.

Ez a baj veletek. Nem úgy éltek, hogy az nektek legyen jó, hanem úgy ahogy a többiek, mert azt látjátok. Attól még hogy nekek ezek jelentik az örömöt miért kell másnak is? Nekem sokkal nagyobb öröm lesz majd ha lerakom a nyargesre a jogsit, minthogy gyerekem lenne. Amit messzire elkerülök. Tudod, ha két ember összejön, miértnem csinálnak már az első alkalmakkor gyereket? Mindig azt mondjátok hogy azzal megerősítik a kapcsolatot. Akkor miért csak évek múltán jön a jegyerek? Jobb esetben. Én sose hoztam haza bemutatni a barátnőmet - mert sosem volt - és mégsem boldogtalanok a szüleim. Nem diplomázok vagy érettségizem le - mert nincs rá szükségem a fuvarozáshoz nem kell - mégsem boldogtalanok a szüleim. Sőt házasodni sem akarok - mert sosem lesz barátnőm - mert baromság. Két ember aláír egy papírt, majd megvendégeli évek óta nem látott rokonait, akiket utána ismét évekig nem lát. Aláírod a papírt, hogy ő a tied. Miez már? Az oké, hogy ha veszek autót, vagy telefont és aláírom, hogy az enyém, de az ember nem tárgy. És szerintem kell hogy olyan erős legyen egy kapcsolat, hogy papírok meg nagy evés nélkül is stabíl legyen.

Azért eszek, mert nem akarok szenvedni és meghalni. Azért nem akarok barátnőt, mert elegem volt a szenvedésből. Tudod tudni kell elfogadni is a dolgokat. Én elfogadtam, hogy nem vagyok egy olyan ember aki mellet bármely lány is jól érezné magát. Ezért is utasítom vissza ha valaki közeledni próbál. Az őszinteség mindíg bevállt, ugyanis feketén fehéren elmondom, hogy én mellettem boldogtalan lenne, én nem járok bulizni, nem iszok, nem járok városba utálok emberek között lenni, alkalmatlan vagyok kapcsolatra, menjen olyanhoz aki mellett boldog lenne. És egyből megértik! Mert ők is felfogják, nem kezdenek el álltalánosítgatni, hogy jaj nekem bejött az élet, akkor neked is be fog, jaj nekem ez okoz boldogságot, akkor neked is ez fog. Nem vagyunk ugyan azok!