Mit gondoltok olyan 20 on éves szüzekről akik csajozni se tudnak de prostihoz se mernek elmenni?

Hát nagyon különös ez az egész. Már többen is írtak ilyen dolgokat, amik a fentiekben elhangzottak. Viszont az ember ellentmondásokba botlik.

Itt rögtön adódik a kérdés: a nők miért ilyen kiismerhetetlenek? Az emberek ugye, eleve nem léleklátók, de ha ők is ellentmondanak maguknak, akkor mi hogyan ismerjük meg őket?

Ennek így tényleg semmi értelme, és az ember ilyenkor dühében azt mondja, hogy menjenek a büdös francba!

Már tényleg nem lehet tudni, hogy mi kell nekik: pimaszság, nyers humor, vagy érzelmek, gyengédség? Ezekhez a dolgokhoz idő kell, kellene, hogy megismerje a másikat az ember. De itt van rögtön az első ellentmondás: hogy a fenébe lehet a másikról eldönteni egy pár másodperc alatt, hogy alkalmas-e az illető párkapcsolatra vagy sem?! Hát, szerintem itt arról van szó, hogy ennyi idő alatt maximum a kinézetet lehet felmérni, és felszínes módon ebből döntenek. Ez tényleg egy evolúciós program, hozzáteszem, hogy egy csapnivalóan rossz program, mert egy embernek minden valódi értéke belül van, és mivel először a kinézetét látjuk a másiknak, ha ez nem stimmel, akkor az illető esélyt sem kap, és "mehet a levesbe", lehet ő belülről bármilyen ember. Pedig pont a kinézetéről, az arcformájáról meg testmagasságáról nem tehet senki.

De attól még igaz az is, hogy felszínes világban élünk, és az emberek egyszerűen nem hajlandók a másik megismerésére időt szánni, pedig lehet, hogy ha először nem is tetszik különösebben valaki kinézetre, de miután megismerkednek egymással, már beindulna a sokat emlegetett kémia. Viszont sokan nem hajlandóak esélyt sem adni a másiknak, mert egyből döntenek a kinézet alapján.

Aztán itt van egy másik ellentmondás, a szintén sokat emlegetett "önmagunkat adás" vagy "megjátszás, elhitetés" kérdése. Hol az egyiket lehet olvasni, hogy előnyös, hol pedig a másikat. Szerintem általános recept nincsen erre.

Gondoljunk bele: az ember alapjában véve önmagát adná, de mit lehet tenni akkor, ha ez a kiszemeltnek nem tetszik, és unalmasnak tartja? Most mindenki, aki ilyen helyzetben van, kezdjen el erőltetetten "színészkedni"? Lehet, hogy egyeseknek ez megy, de nekem szerintem nem menne.

Ehhez, ahogyan fentebb is lehet olvasni, már valami hihetetlen lazaság, önbizalom és színészi képesség kellene, amit fenn is kéne tartani, már ha egyáltalán sikerülne kiismerni a kiszemelt nőt, hogy mi a jó neki. Erre születni kell.

Hogy ezeknek a nőknek milyen fene nagy szerencséjük van, hogy nőknek születtek! Mindig a férfiak alkalmazkodjanak ismerkedéskor? Ők miért nem tehetnék meg ugyanezt?

Aztán ami az önbizalmat illeti, hacsak nincsen valakinek valami különös tehetsége, amit az előbb említettem, az önbizalomhoz is sikerek kellenének, amik ezt táplálják, és létrehozzák. Na most, itt van az ördögi kör: ha valakinek nincsenek sikerei, akkor hogy a fenébe szerezzen önbizalmat?!

Nagy kérdés a sokat emlegetett kinézet is, mert valóban, ha egy lánynak, nőnek nem tetszik valaki kinézetre, akkor akárhogyan próbálna viselkedni ismerkedésnél a férfi, nem fog sikert elérni, sőt esélyt sem kap.

Biztos vagyok benne, hogy nem minden lánynak egyforma az igénye férfiak terén. Ők is emberek mint mi férfiak. Nekünk is van általában egy ideálunk. Akit szívesebben eltudunk képzelni magunk mellett. Egy úgynevezett álomnő.

Gondolom ti se mentek oda ismerkedni egy olyan lányhoz, aki külsőleg nem tetszik nektek.

Személy szerint úgy gondolom, hogy a kisugárzás nagyon nagy szerepet játszik abban, hogy milyennek látnak minket a nők. Ha magabiztosan kezeled a dolgokat, kihúzva jársz nem pedig görnyedten, mindig mosolyogsz akkor már az egy vonzó dolog lehet valaki szemében.

Sajnos ez ilyen. Az evolúció nem rossz program, hanem a realitás.

Az érzelmek semmit sem számítanak ilyen helyzetben, csak az, hogy első látásra milyen hatást "expresszálsz". Pont ahogy a sejtek is csinálják, kirakják a membránjukra milyen fehérjéket gyártanak, így lehet őket azonosítani például.

Ez már ősi szinten, a sejtek szintjén is így volt. Olyan szinten, ahol egy natural killer sejtnek mikromásodperceken belül el kell döntenie, hogy az adott sejt pl vírusfertőzött vagy tumoros.

Az evolúció esetében, nagyban pedig sajnos döntően az állatvilágból örökölt ösztönök vezérelnek. A kinézet egyben a génjeink expressziója is. A legerősebb, legjobb immunrendszerrel rendelkező alfahímek adhatták tovább a génjeiket, és ez csak az utóbbi evolóciós szinten rövid időben változott meg. Amikor a testi erő már nem szempont, az anyagi létbiztonság még mindig. Lehet az őskorban a mi "kevésbé jópasi" vérvonalunk már rég kihalt volna. Szomorú tény, de ez van.

Másik érdekes dolog, hogy ha megnézed pár évtizede vagy régebben milyen volt a nőideál? Olyan amit ma kb leköpnének az emberek. Kövér rengőhájú húsos nők. Akinek ma soha a büdös életben nem fognának hapsit.

Hogy változott meg évtizedek alatt ez az egész?

Ha nem megy a csajozás, nulla önbizalom van, akkor pihentessük egy időre. Legalább lesz ideje az embernek másra, csináljatok olyan dolgokat amik a következő 50 évetekben nagyon fontosak lehetnek.

Sokan csak ülnek otthon, fekszenek és depresszióznak a sorsukon. Ez nem helyes. Ha már nincs sikere az embernek a nőknél, akkor keressünk olyan területeket amik sikert termelnek.

Annál nincs rosszabb, amikor valakinek előnytelen a külseje, de mellé még beletörődött abba, hogy valami robotmunkát végez egy koszlott raktárban. NEM! Igen is többre vagyunk hivatottak. Sohasem késő elkezdeni semmit. 30 évesen is be lehet iratkozni egyetemre, esténként tanulni, fejlődni, művelődni.

A tudás az egyetlen amivel ki lehet emelkedni, akkor pedig a külső már sokadlagos tény lesz.

Ja és még az evolúciós dologhoz.

Azért ha jobban összebarátkozik az ember lányokkal, akkor ez a szabály felülíródik! Onnantól sokkal jobban fog számítani a személyiség is.

Pl akik teljesen esélytelennek érzitek magatokat, sikerült lányokkal barátkozni? Mennyi lány barátotok volt már? Akikkel jóban vagytok, látszik hogy bírnak benneteket (akár srác cimborák barátnői is!)

Hát akkor ideje barátokat szerezni valahogy.

Suli, egyetem, munkahely? Esetleg érdemes eljárni valami olyan közösségbe ahol jófej emberek vannak. Sport, akár vallás, tudomány, művészet stb. Muszáj barátokat szerezni, mert, bár én is nagyon antiszoc vagyok sokszor, de máshogy nem működik a dolog.

Nekem az összes barátnőm társaságból ismertem meg, valakinek az ismerősei voltak, aztán elkezdtünk beszélgetni, jóideig csak viccelődtünk, hülyéskedtünk, aztán valami kiakalult... és onnantól már megy a dolog.

Barátok nélkül szerintem barátnőt sem lehet keríteni, mert az az alapja az egésznek. Nekem tulajdonképpen ezért sem működött sok kapcsolatom, mert nem éreztem azt hogy barátok vagyunk. Úgy meg nem megy... aztán begubóztam én is a lelki sérülések után, és ez nem jó. Nagyon nem jó. Ki kell törni ebből.

"Nekem mindig is voltak lány barátaim, mert a belsőmet kedvelik. Jó vagyok nekik barátnak. De járni nem járnának velem, mert undorodnak a külsőmtől. Több lány barátom is mondta, hogy sajnálnak, mert tudják, hogy soha egy lánynak sem fogok kelleni a külsőm miatt, pedig sokkal jobban megérdemelnék egy barátnőt, mint sok más pasi."

Azért nagyon rendesek lehetnek azok a barátnőid, hogy ezt így kerek-perec a képedbe vágják... Ha tényleg olyan jó barátaid lennének, akkor inkább önbizalmat kellene neked adjanak. Nem pedig csak még lejjebb nyomni a magabiztosságod. A belsődet meg kedvelik. Ez pontosan mit takar? Ha segítséget kérnek tőled, akkor te egyből pattansz? Szerintem inkább válogasd meg a barátaidat.