Mit gondoltok olyan 20 on éves szüzekről akik csajozni se tudnak de prostihoz se mernek elmenni?

Én elmehettem volna már régen prostihoz, de valahogy nem vagyok hozzá elég motivált. Annyira megvetett dolog, amit örökre titkolnom kell barátnőim és rokonaim elől*, hogy egyszerűen csak halogatom a döntést, ráadásul nem is hajt már a vágy. Azt minden maszturbálással kiégetem egy időre.

A prostikeresés helyett előbb küldök ki pár levelet társkeresőn, a társkeresőzés helyett pedig sokkal könnyebben kattintok a megfelelő csajos oldalakra, és persze hatszor könnyebb jönni a gyakorikerdesekre rinyálni és szüzes kérdéseket nézni tonnaszámra.

Egyébként nem vagyok elkeseredett! :)

*az könnyít a dolgon, hogy már van más vállalhatatlan dolog is, amit sosem mondok el :)

szia #12-es!

ne aggódj én is így gondoltam ADDIG amég el nem mentem és rá nem jöttem h ez nem olyan vészes dolog! Sőt... mikor nagy nehezen elmondtam a legjobb barátomnak (mert addig titkoltam mint te), kiderült ő is így van ezzel és volt már..... tovább megyek.... kiderült h a szűkebb környezetembe nagyon nagyon nagyon sokan ha nem is járnak rendszeresen de már min 1szer voltak! Szóval az h megvetni való dolog szerintem nem igaz, csak mivel mindenki fél erről beszélni így persze h mindenki azt hiszi h csak ő jár ilyen helyekre! Nézd meg pl a RL oldalt..... szerinted azt a több száz lányt ki tartja el? Mert hidd el nem a 0 vendégre üldögélnek ott minden nap! Nagyrészük tisztes családapa, teljesen hétköznapi emberek. A k...vák szóvál sem a szakadt útszéli szutyokra kell gondolni. Az ő nagyrészük meg egyetemista, vagy épp családanya (igen az! vagy feleség!), akinek környezete szintén nem tudja h mit is csinál! Ő meg nem akar retkes 150ért dolgozni havi 20 napot, mikor ezt 2-3 nap alatt, napi 3 óra melóval is megszerzhető! Hidd el tudom miről beszélek! Szóval ne parázz, nem olyan rossz világ az! Ha kérdésed van írj nyugodtan privibe segítek ha tudok!

Szia #14-es!

Köszi a biztató szavakat, de most tényleg annyi van, hogy csak nem aktuális téma nálam. Ha unatkoznék, ez is biztos sorra kerülne.

És férfiak között tényleg nem tabu, és nem feltétlenül megvetett dolog, legfeljebb nem tartják megoldásnak. Olyanra gondoltam, hogy pl. a gyerekeid, szüleid, barátnőd/feleséged előtt azért titok marad. Sok nő hozzád se nyúlna ezután, tehát majdnem olyan sötét folt a múltadban, mint prostinak lenni, de annál azért kisebb, és nincs rád olyan rossz hatása.

Nemrég szexuális élettel rendelkező ismerőseimmel is beszéltünk arról, hogy voltam-e már, és az egyikük mondta, hogy készül menni. Nem viccelt, RL profilokat nézegetett. Amelyiknek barátnője van, az persze nem készült.

Helló.

Én is ebbe a kategóriába esek és azért nem megyek el prostihoz, mert egyrészt egy életnyi abúzus és némi rossz szerencse után meglehetősen aszexuálissá váltam a fellépő kezeletlen depresszió miatt, másrészt prostituálttal elveszteni bizonyára praktikus dolog, de számomra legalja.

Hívjatok életképtelennek, lúzernak, pancsernek vagy aminek akartok. Én így születtem, nem jó körülmények közé, nem szemnek kedves kinézettel. Alkoholista az anyám, az apám pedig szélsőséges extremista , beszűkült életszemléletet követ,a nevelésemben egyik szülőm sem vett részt aktívan inkább csak egymásra mutogattak 20+ éven keresztül, hogy kinek is lenne a dolga ez...

Az életem lassan rendbe jönni látszik nagyon sok küzdelem és veríték árán, keményen tanulok és dolgozom, de azt is tudom, hogy soha nem fogok olyan szintre eljutni már mint egy "normális" ember (kiváltságos? szerencsés? lehet túlzás volna ezeket a kifejezéseket használni...).

Azzal pedig nem túl nehéz egyetérteni, hogy mindenkinek a szép és a jó kell, nekem sem kellene csúnya csaj és éppen ezért én sem kellek a lányoknak. Az élet igazságtalan, ez van, ebből kell főzni.

Csak arra kérek mindenkit , hogy a magamfajtákat ne bántsátok, hagyjatok minket.

Utolsó hozzászóló.

Eléggé felkavaró volt olvasni a történetedet. Én abszolút megértő vagyok veled, bár nekem aranyéletem volt/van. Tökéletes családi idill, voltak barátnőim is... Persze én is kifogtam a legpszichóbb csajokat, akik lelkileg teljesen tönkreverték az önbizalmamat, de a te sztoridhoz képest ez álomutazás.

Utóbbi években nekem is pszichológiai és egészségügyi gondjaim adódtak. Feltehetőleg kezdődő pánikbeteg is lettem, IBS-el kiegészülve, nem egy jó párosítás a WC-n parázni. Egyelőre kivizsgálás alatt állok én is. Ezért érzem át a helyzetedet, és hálát adok minden percért amit egészségben és jó állapotban tölthetek pl a szüleimmel. Hálát adok hogy tanulhatok rendesen és szorgosan, már egy ideje nem piálok, nem partizok inkább, cserébe lassan elvégzem az egyetemet és 4-5-ös átlagom van egy nagyon nehéz szakon.

Szerintem mi sokkal jobb emberek vagyunk, mint sokan akik nyivákolnak a sz.r álproblémáikon, képesek kiakadni valami abszolút apróságon, és totál természetesnek veszik a jó kinézetet, sok barátot, szülőket és az egészséget. Csak akkor tűnik fel ezeknek a dolgoknak az igazi értéke, amikor meginognak, vagy elvesznek.

Szerintem előbb utóbb nekünk is beérhet a sok munka, befektetett szorgalom, és eljöhet a mi időnk is.

Csak várd ki, nem akarom elkiabálni de a jövő hozhat meglepetéseket.

Mivel tudományos területtel foglalkozok, kutató szeretnék lenni. Ismerek pár olyan nagyívű projectet, amit milliárdosok támogatnak. 50 éves jövőről beszélünk, és főleg az életminőség javítása, az élettartam meghosszabbítása a cél. Ezeknek sok ágazata van, többek között az organikus regeneratív medicina, szervnövesztés például. Az elkövetkezendő évtizedekben a biotechnológia lesz az úr, és belátható időn belül realitássá válhat a testünk feletti nagyobb befolyás. Ez még mind sci-fi, de 50 éven belül megvalósulhat akár az, hogy lecserélhessük a teljes testünket. A tudat az agyunkban van, az pedig áthelyezhető lesz más testbe. Onnantól nem számít majd a korunk és a kinézetünk, olyan világ lesz, ahol az elme és az intelligencia fog számítani. Nem kell majd aggódnunk a testi fizikai valónkon.

Ez lesz a mi korunk :) Persze nem muszáj egyetérteni az ember átalakításával, de a remény mindenki számára ott lehet. Az elme és a tudat a lényeg, a test csak egy szerszám, ami úgy kaptunk... és nem mindenkinek volt szerencséje.

#17-es! én nem bántalak... veled vagyok :). és veled is #19es!

hajjjjrááá

(#14es voltam)