Mit gondoltok arról a lányról (barátnő), aki 20 évesen,1 év járás után SEM fekszik le a barátjával?

Ha 20 éves koromban, felnőtt nőként, egy éves együtt járás után így éreztem volna, és azzal szembesültem volna, hogy a saját félelmeim állnak az útjában annak, amire egyébként vágyom, akkor elmentem volna pszichológushoz, vagy kerestem volna valami más terápiás segítséget.

Ha a teherbeeséstől fél ennyire, akkor arra megoldás lenne, hogy dupla védekezést alkalmaztok - két olyan fogamzásgátló módszert együtt, ami önmagában is biztonságos.

Ha pedig az első szeretkezéssel járó esetleges fizikai fájdalomtól fél, akkor azt ő is nyilván belátja az eszével, hogy ilyen szempontból nincsen különbség aközött, ha most, egy év múlva, vagy hosszú évek múlva éli meg - leszámítva azt, hogy minél tovább marad így ez a helyzet, valószínűleg annál inkább rögzül benne ez az félelem és szorongás, ahelyett, hogy oldódna.

Ha férfiként lennék ilyen helyzetben, akkor mindaddig kitartanék a barátnőm mellett, amígy úgy érezném, hogy hajlandó szembenézni a problémájával, felnőtt nőként vállalja érte a felelősséget és keresi a megoldást, - ha lassan is, de haladunk a megoldás felé - ahelyett, hogy egyszerűen a homokba dugná a fejét.

De tisztában lennék a saját korlátaimmal - azzal, hogy támogathatom, segíthetem ebben a folyamatban - de azt, amit neki kéne megtenni, HELYETTE nem tudom megtenni.