Milyen az, ha egy nő 33-34-35 éves korában veszíti el a szüzességét? Jó, rossz? Miért?

A kérdező összekapcsolta az életkort és a szexualitást. Természetesen le lehet élni az életet szűzként. Ha adott illető teljes mértékben nélkülözni tudja a párkapcsolatokat és a szexualitást, még lehet teljes értékű élete. Mindaz, amit írtam abban az esetben állja meg a helyét, ha az egyént ezek hiánya foglalkoztatja és negatív érzésekkel tölti el. A szexualitás és személyiségfejlődés párhuzamát arra értettem, hogy ha valaki tegyük fel 33 évesen még nem rendelkezik szexuális vagy párkapcsolati tapasztalatokkal legyen az férfi, vagy nő, egy jövőbeni társas kapcsolata során nagy eséllyel könnyen csalódhat, nem fogja érteni a saját viselkedését és a partnere viselkedését sem, számtalan párkapcsolati szituációban elbeszélhetnek egymás mellett a tapasztaltabb partnerrel. És mindazokban a szociális szituációkban nehézségekbe ütközhet, amelyeket a partnere 10-15 évvel korábban már megtanult, elsajátított. És akkor az önképről, nőiség-érzetről még nem szóltam. Ezeket nem én találtam ki. Ez pszichológia. Ezért írom; lehet takargatni a hiányosságokat, vagy mulasztásokat azzal, hogy mindenki eldöntheti, mikor kezdi a nemi életet, de ez nem vezet előre. Szintén írtam, hogy valóban mindenki eldöntheti, mikor kezdi nemi életét, de ez az emberi természet, ösztönök és hormonok hatására tizenéves korban megtörténik (plusz 2-3 év). Ha nem történik meg, ott nyilván gyerekkorból hozott terhek húzódnak a háttérben és szülői minták hiánya. Ezeket pedig csak úgy lehet felnőtt korban pótolni, ha mindenek előtt az ember beismeri saját magának, hogy a dolgok nincsenek rendben és segítségre szorul.