Olyan nagy baj, hogy még szűz vagyok? Tényleg ennyire "ciki" lenne?

Te elvileg felnott vagy es a felnottek zexelnek.

Nem maga a teny ciki h szuz vagy, hanem az h ennyi idosen meg soha nem ereztel kesztetest arra h szekazualis eletet elj.

Vagy maskepp, valami baj van veled.

A 21 egyebkent meg hatareset, de ugyanugy ahogy eltelt ez a 21 ev, ugyanugy telik el a kovetkezo is..

Ne is érezd magad kevesebbnek másnál. Nem ettől lesz ember az ember, pláne jó ember.

Ami meg az ismerőseidet illeti: lehet, hogy pont annyira egysíkúak, hogy csak azt szajkózzák, amit épp divat mondani.

Ez nem ciki, hanem inkább furcsa.

Nem kell hozza hosszú kapcsolat, hogy elveszítsd. A legtöbben főleg azért vesztik el szerintem, mert a szexuális vágy elragadja őket.

Ha te ilyet nem érzel, az nem normális.

Ha érzel, csak olyanra vársz, aki tetszik, vagy többet érzel iránta, de megvan a vágy, akkor normális...

Szerintem ez senkire nem tartozik rajtad, és azon a férfin kívül, akivel majd életedben először szeretkezni fogsz.

"mégis szörnyű lenne ezt beismernem mások előtt nyíltan"

Én nem azért osztanék meg senkivel ilyen információt, mert "ciki" lenne, hanem azért, mert semmi közük a privát szférádhoz.

Ha meghallgatsz egy tanácsot egy nálad - a koránál fogva - több élettapasztalattal rendelkező nőtól , erre érdemes más kérdésekben is figyelned majd, hogy mert jobb, ha ezt nem a saját károdon tanulod meg az életben.

(A közeli, bizalmas barátnő nyilván más katagória.:-)

Szerintem az égvilágon semmi ciki nincs abban, hogy valaki 21 évesen szűz, de a helyedben nem foglalkoznék azzal, hogy ki hogy ítéli meg ezt a kérdést, csak azzal, hogy te mit érzel.

Te hogyan válaszolnál arra a kérdésre, hogy természetes-e, ha egy nő szeretné megvárni, hogy annyira szerelmes legyen valakibe és viszont, annyira vonzódjon egy férfihoz és annyira megbízzon benne, hogy arra vágyjon, hogy életében először vele szeretkezzen?

Én nő létemre nem gondolom úgy, hogy érdemes lenne túlmisztifikálni a szűzességet, és soha nem tartottam "értéknek" vagy "kincsnek" a sajátomat, de az fontos volt nekem, hogy kivel és hogyan élhetem meg majd először azt, ami - szerintem legalábbis - az egyik legcsodálatosabb dolog az életünkben.

Nekem nagyon szép élmény volt, és örülök, hogy nem az "óra ketyegésést" figyeltem, nem azt, hogy mások szerint mikor időszerű, hanem a saját érzéseimre hallgattam.

Én annak idején nem úgy éltem meg, hogy az a férfi, akivel először szeretkeztem életemben "elvett" tőlem valamit, hanem úgy, hogy valami nagyon szépet kaptam tőle, valami csodálatosan jó dolgot adtunk egymásnak.

A varangyos beszóláson meg tényleg ne bántódj meg!

Hasonló esetekben mindig tedd fel magadnak a kérdést, hogy ha egy olyan ember tesz egy ilyen megjegyzéseket, aki rendelkezésére nem álló információkból von le messzemenő következtetéseket (és felthetően tisztánlátó képességekkel sem rendelkezik :-))), az vajon rólad szól, vagy az ő értelmi/érzelmi intelligenciájáról.

Van egy nagyon kedves terapeuta ismerősöm, ő szokta mondani, hogy ha valaki késztetést érez arra, hogy másokat bántson, megbántson, vagy másokban bármi módon rossz érzést keltsen, az egész egyszerűen csak annak a tünete, hogy neki több szeretetre lenne szüksége a saját életében.