Harminckét évesen már mindenről lekéstem?

Férfi vagyok, sajnos a fiatalkoromból kimaradt az első csók, diákszerelem és az iskoláskori csajozós élmények, még soha nem volt barátnőm, szexuális együttlétem, barátaim sincsenek. Bár huszonéves koromra már feleszméltem és rengeteget próbálkoztam, csak elutasítást kaptam. Nem hibáztatom érte a nőket, nem vagyok egy férfiideál.

Elképzelhetetlen fájdalom van bennem ezért, úgy érzem elment mellettem a fiatalság úgy, hogy kimaradtam belőle. Sokat maracangolom önmagam, s állandóan azon fantáziálok, hogy "mi lett volna ha"...

Mostanában mindig csalódott vagyok, úgy érzem nem tudtam, és már nem is tudom megvalósítani korábbi céljaima, s érzem beleuntam az egyforma hétköznapokba, rettenetesen félek, hogy hamar elmúlik az élet anélkül, hogy igazán éltem és élveztem volna azt.