Harminckét évesen már mindenről lekéstem?
Férfi vagyok, sajnos a fiatalkoromból kimaradt az első csók, diákszerelem és az iskoláskori csajozós élmények, még soha nem volt barátnőm, szexuális együttlétem, barátaim sincsenek. Bár huszonéves koromra már feleszméltem és rengeteget próbálkoztam, csak elutasítást kaptam. Nem hibáztatom érte a nőket, nem vagyok egy férfiideál.
Elképzelhetetlen fájdalom van bennem ezért, úgy érzem elment mellettem a fiatalság úgy, hogy kimaradtam belőle. Sokat maracangolom önmagam, s állandóan azon fantáziálok, hogy "mi lett volna ha"...
Mostanában mindig csalódott vagyok, úgy érzem nem tudtam, és már nem is tudom megvalósítani korábbi céljaima, s érzem beleuntam az egyforma hétköznapokba, rettenetesen félek, hogy hamar elmúlik az élet anélkül, hogy igazán éltem és élveztem volna azt.





Hát, sajnos velem is ez van, és én már idősebb is vagyok 32-nél. Szerencsére én le tudom magam kötni itthon a kedvenc elfoglaltságaimmal, és így átmenetileg elterelődik a figyelmem ezekről a nagyon rossz gondolatokról, mert nyilván bennem is ez játszódik le.
Fizetőshöz nem megyek, mert még fel sem merem hívni. De lehet, hogy a kényszer valamikor rá fog vinni, mert a helyzetem teljesen reménytelen. Nyilván tudom azt is, hogy egy fizetőshöz nem az érzelmek miatt mennek az emberek, ez egy kényszerhelyzet.




















# 10es vagyok:
Meg annyival kiegeszitenem, hogy kepzeld el ezt is ugy mint pl egy sportot, mondjuk a focit. Eleinte fizetsz azert, hogy jatszhass, az edzonek esetleg a paja dijat stb, benazol, tanulsz, tanitanak, stb, de egy ido utan ha jol csinaltad mar eljutsz arra a szintre, hogy bajnoksagokon jatszol es elismert jatekos lehetsz, tehat idovel megterul.
Pont igy megy ez a noknel is amig egy bena jatekos vagy senki sem akar teged "leszerzodtetni", de mihelyt "kifizetted a megfelelo tandijat" es pajakepes leszel mar ok fognak jonni, hogy "jatszodj naluk", erted. Ez a helyzet tetszik vagy sem, johetnek itt a feministak es boldogan leminuszozhatnak 0ra, de ez a tenyallas.










(#14 és #18 vagyok)
Én pedig külsőre állítólag számottevő mennyiségű lánynak bejövök, de rossz a stratégiám. Pl.
- sok akcióm élből rossz, képes vagyok (jó) ismerősök nélkül is elmenni helyekre, közösségekbe. (Bár ilyenkor nem feltétlenül barátnőszerzés a cél.) Egyébként bátor vagyok, meg minden. Ilyenkor nem akadok ki, eleve vesztett játszmáknál az önbizalmamnak se muszáj leépülnie.
- nem ismerek egy iskolányi korombeli embert, ami a kritikus mennyiség ahhoz, hogy természetes módon alakuljanak kapcsolataim
- kb. csak a társkeresőkre és a morrisons-jellegű helyekre hagyatkozom, amelyekkel a normális emberek jelentős része nem is él. És mindkettőhöz gyökér vagyok, nem tudok csak úgy beszélgetni (akár kezdeményezni, akár folytatni)
- komolyabb, "éjszakai" 3 órás beszélgetésekre se vagyok jó alapanyag
- sokszor felveszem a fura/hülye ember vagy gyerek szerepét, bár jellemzően nem lányok jelenlétében
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!