Milyen leggyakoribb okok vezethetik be egy férfi 30 felett a szüzesség világába?

kérdező! a szájszagot próbáld megfelelő étkezéssel kezelni. vagy fordulj természetgyógyászhoz.

19-es neked meg nem vészes a magasságod, és a farkad mérete is megfelelő. nekem is 14-es és elég a lányoknak. a mentális problémára, mindig talál az ember mondvacsinált okokat.(én is)

# 9

"...ugyanis ha valakinek nem volt párkapcsolata 30 éves koráig, az lehet azért is, mert nem unatkozott, mondjuk megtalálta élete értelmét valamiben, amibe elmerült..."

Nincsen nálam a bölcsek köve, de én nem hinném, hogy sok embert hátráltatna vagy akadályozna meg abban, hogy párkapcsolata legyen 30 kora előtt az, hogy valami másban (is) megtalálta értelmét, és sok időt, energiát szán a munkájának és egy vagy többféle hobbinak, amibe belemerül.

A saját környezetemből, viszonylag nagy ismeretségi körömből nem tudnék erre egyetlen példát sem felhozni - de természetesen ettől még létezhet ez a jelenség.

"...az más kérdés, hogy az emberek zöme nem tud magával mit kezdeni és unaloműzésként elkezd mindenkivel kúrni és azt hiszi ez a normális"

Meglep, hogy úgy fogalmaztál, hogy az emberek zöme ezt teszi. Megkérdezhetem, hogy a saját ismeretségi körödben a becslésed szerint az emberek hány százalékára jellemző ez a viselkedés, mármint hogy "unaloműzésből" létesít szexuális kapcsolatot fűvel-fával, nem azért, mert nagyon vonzódik valakihez, belezúgott, beleszeretett, és vágyik rá, hogy szeretkezzen vele, és ettől boldogabbnak, kiegyensúlyozottabbnak és teljesebbnek érzi az életét?

# 19

"27 éves vagyok. Azért vagyok még szűz mert alacsony vagyok. ( 168-170 )"

Ha én lennék ilyen helyzetben, a fenti kijelentést átfogalmaznám kérdőmondattá, és feltenném magamnak egyszer, kétszer, sokszor (akár a tükör előtt, a saját szemembe nézve - nekem ez bevált), egészen addig, amíg egy őszinte választ adok rá saját magamnak.

"Nem megyek emberek közé. Utcára se igen mert elfog a rosszérzés hogy milyen alacsony vagyok. Komoly lettem, szomorú, egy megtört ember."

Ez szerinted a testmagasságod miatt van, vagy amiatt, ahogy te magad viszonyulsz a testmagasságodhoz, vagy netalán valami teljesen más korlátozó hitrendszer miatt, amit a magadévá tettél, és folyamatosan tovább táplálsz magadban, pedig bármikor dönthetnél úgy is, hogy elengeded, és tudatosan választasz magadnak valami pozitívabb hitrendszert helyette?

"Rengeteg lány, nő tetszett, tetszik, de a legtöbbje magasabb nálam, vagy látom rajtuk nem is lennék jók nekik a magasságom miatt."

Egyrészt nem kizáró ok, ha a nő magasabb, másrészt azért te is tudod, hogy bőven vannak olyan lányok, nők, akik 168-170 cm-nél alacsonyabbak.

"Pont akkor emléxem tetszett egy lány. Magassarkúba nagyobb volt nálam, amugy meg talán egymagasak voltunk. Ne mentem oda hozzá."

Van egy jó barátom, aki egyszer 20 évesen összeszedte a bátorságát, és odament egy ilyen lányhoz, aki nagyon tetszett neki. Ma ő a felesége, és a két csodálatos gyerekük édesanyja. (A férfi 161 cm, a felesége - 172 cm magas.)

Emellett még hozzá jön hogy a péniszem kicsi. 14 cm.

Ez is visszafog nem kicsit.

Ez kb. egy jó átlagos intim méret. Egy nőnek ennél kisebb méret is elég ahhoz, hogy egy férfival csodálatosan jó legyen szeretkezni. Erről elég sokan tudunk tanúskodni. :-)

Másrészt feltételezem, hogy nem tudok újat mondani neked azzal, hogy nekünk, nőknek ott van az a csodálatos kis csiklónk is, amit a pénisz mérettől teljesen függetlenül elég ügyesen lehet kényeztetni. :-)

"Ezt az egészet Apámnak köszönhetem, hogy egy megtört ember lettem 27 éves létemre. Ő is alacsony nincs 170 cm.

Anyám is ő meg nincs 160.

Mondtam anyámnak miért nem férfival csinált gyereket ? nem látta milyen alacsony ?

Apámnak meg mondtam hogy mertél te gyereket csinálni ? ilyen alacsonyan ?"

Erről inkább nem formálnék véleményt, helyette megkérdezhetem esetleg, hogy mit válaszolt erre az a két ember, aki annak idején gonosz módon egymásba szeretett, és gonosz módon a világra hozott és felnevelt téged?

"Félfej magasság hiányzik az élethez. Pénisz meg legalább 2 cm nagyobb lett volna akkor már jó. 16 cm."

Az én meglátásom szerint NEM ezekre lenne szükséged ahhoz, hogy boldogabb és teljesebb életed legyen, hanem többek között arra, hogy szépen elengedd ezt "a körülmények szerencsétlen, tehetetlen áldozata vagyok" hozzáállásodat, amit az egész hozzászólásod tükröz.

Felnőtt ember vagy, aki tud felelősséget vállalni a saját életéért, ha akar, és aki felismerhetné, hogy mennyi értelme van a vele született, genetikailag meghatározott - és nem mellékesen egyébként teljesen normális - testi adottságain keseregni, és ezekre fogni azt, hogy még volt párkapcsolata, ahelyett, hogy - ha szükséges, hozzáértő segítséggel - változtatna azokon a dolgokon, amiken igenis, hogy tud változtatni, és megtenné, amiben van mozgástere, még pedig nem is kevés.

A sok kedvenc idézetem egyike:

If you change the way you look at things, the things you look at change. (Dr. Wayne Dyer)

Magyarra valahogy így tudnám lefordítani:

Ha változtatsz azon, ahogy a dolgokat szemléled, a maguk a dolgok is megváltoznak.

Fiatal vagy még, előtted az élet. Szerintem érdemes lenne fontolóra venned a fenti bölcsességet. Sokaknak bevált az életben, köztük nekem is.

No én pont a kérdésben szereplő kategória vagyok. Én 32 évesen estem szorongásos depresszióba, mert még soha nem volt senkim. Nagyon rosszul éreztem magam ill a mai napig nem jöttem helyre teljesen. Az én okaim: mivel eléggé pénztelen csonka családba nőttem fel, nem voltak jó ruháim és a fogai is rosszak voltak. Ez miatt nem tudtam csajozni sem ill menekültek előlem a lányok, nők. Ezért aztán a kudarcélmények miatt bele se vágtam az udvarlásba. Ehez hozzá jön hogy iszonyú kétbalkezes vagyok, ügyetlen és satnya. Sokáig sztk keretes szemüveget hordtam ami bifokális.

Mire helyre hoztam úgy ahogy magam arra eszméltem hogy 32 éves vagyok. Persze aztán mint az őrült el kezdtem mindenféle társkeresőre regelni és írtam a nőknek több száz levelet. 90%-uk vissza se válaszolt, aki pedig igen az elutasító volt. Szakemberhez is jártam, ez segített kibeszélhettem szégyenemet, adott tanácsokat, de aztán semmi se változott. A nők továbbra is elkerülnek.

Érdekes dolog olvasni a sorstársaimnak a leírásait, azt hogy mennyi ok vezethet ehhez az áldatlan helyzethez.

Ami engem illet, én is bőven benne vagyok már a 30-as éveimben. Az én esetem szerintem tipikus példája annak, hogy még rosszul sem kell kinéznie valakinek ahhoz, hogy ebben a helyzetben legyen. Nekem, véleményem, érzésem szerint sokkal nagyobb gondom van a belső, lelki dolgokkal, a tulajdonságaimmal, mint a kinézetemmel.

Én mindig is nagyon félénk, visszahúzódó voltam, és ez nálam minden emberre vonatkozik, nemcsak a nőkre. Persze, nem mintha olyan gyakran és sokat beszélgetnék nőkkel, vagy egyáltalán emberekkel. Tipikusan befelé forduló, magamnak való természetű vagyok. Bár ennyire azért már nem szeretek egyedül lenni.

Ha szaknyelven akarnám megfogalmazni, akkor azt lehet mondani, hogy szociális fóbia, generalizált szorongás. Sokan ezt szerintem összekeverik az "aszociális", és az "antiszociális" kifejezésekkel.

Mindig is ilyen voltam, és lehet, hogy örököltem is valamit. Aki ismeri ezeket a szorongásos betegségeket, az tudja, hogy pont azokat a tulajdonságokat lehetetleníti el, amelyek az ismerkedéshez, normális kommunikációhoz szükségesek. Sőt, így még egyáltalán élni sem lehet normálisan.

Az még nem lenne baj, hogy valaki ilyen félénk, visszahúzódó, hiszen nem egyformák az emberek, ki ilyen, ki pedig olyan. Csak sajnos így végképp nem lehet, egyszerűen nincsen lehetőség ismerkedni a kinti életben, meg ugye, eleve nem is mernék kezdeményezni.

Én is próbálkoztam egyetlen lehetőségként az internettel, de nálam is az történt amit az előző hozzászóló írt, alig válaszolnak a lányok, nők a társkereső oldalakon. Egyszerűen katasztrofális ez a viselkedés. Pedig itt már megvolt bennem a kellő bátorság ahhoz, hogy leveleket írjak, tehát kezdeményezzek. Teljesen el vagyok keseredve, halvány fogalmam sincsen, hogy mit lehetne tenni. Emellett normális munkám, elég pénzem sincsen. Még az a szerencse, hogy legalább átmenetileg le tudom magamat kötni az itthoni kedvenc elfoglaltságaimmal.

Igazából én már nem is tudom, hogy mit szeretnék. Nem vagyok biztos abban, hogy tudnék-e tartósan egy nőhöz kötődni. Az ember ugyanis meg is szokja ezt az életet, mivel eddig mindig így éltem.

De ugyanakkor nagyon érzelmes természetű vagyok, ahogyan ismerem magamat. Ha el is képzelem, hogy valamilyen csoda folytán akadna valaki valahol, akivel tetszenénk egymásnak, és valahogy elkezdenénk ismerkedni, akkor vajon hogyan fogadná azt, hogy ennyi idősen teljesen tapasztalatlan vagyok a nők terén? Tehát nálam is az ilyenkor szokásos probléma van, és ebbe borzalmas belegondolni, egy ördögi kör ez az egész.

A 24. hozzászóló vagyok, az én írásomra reagáltál úgy, hogy : "Utolsó, ez szép és jó, de csak vigasztalás."

Az én szememben egyáltalán nem vígasztalás. Gondolatébresztőnek szántam, azért szakítottam rá időt, hogy megírjam azt a hozzászólást.

"A világ kegyetlen és nem így fogja fel ezt az egészet, mint te, hogy másként kell szemlélni."

Szerintem nem a világnak kéne ezt másként szemlélnie, az már épp elég lenne, ha TE magad tudnád másképp szemlélni ezt a kérdést.

Másrészt egyedül ebben van mozgástered. Te mások térfelén SOHA nem tudsz játszani az életben, csak a sajátodon - ugyanúgy, mint pl. teniszben. Ott viszont MINDIG van mozgástered és fejlődési lehetőséged. És felelősséged is csak ebben van.

Az, hogy a világ "kegyetlen", az épp annyira igaz, minthogy a világ csodaszép, lehetőségek kifogyhatatlan tárháza, tele jobbnál jobb dolgokkal.

A TE döntésed, hogy melyik hitrendszert fogadod el és teszed a magadévá.

Nem tudom, hogy elhiszed-e nekem, de a saját tudatalatti elménk működtet egy olyan mechanizmust, ami a mi saját meggyőződéseinknek megfelelő tapasztalatokat, embereket és élethelyzeteket hoz az életünkbe, mégpedig okkal és céllal, amivel csak kevesen vannak tisztában.

Fogalmazhatnék úgy is, hogy azt mondja neked: "Rendben, legyen meg a te akaratod." Te teremted a saját életedet a gondolataiddal és az érzéseiddel.

Azért láthatjuk úgy időnként, hogy a világ, a sors vagy a élet igazságtalan, kegyetlen, vagy netalán értelmetlen, mert nem látunk a dolgok mögé, vagy a "színfalak mögé", nem ismerünk bizonyos ok-okozati összefüggéseket, így nem láthatjuk, hogy milyen csodálatos rend és harmónia uralkodik ott, ahol mi a véletlenszerűséget és a káoszt látjuk.

"Alacsony is vagyok, 176 centi."

Nem tudom, hogy komolyan gondolod-e, hogy ez komoly hátráltató, vagy akadályozó tényező számodra a párkeresésben.

Én nő létemre 177 cm magas vagyok, és RENGETEG nálam alacsonyabb nőt látok nap mint nap, és SOK nálam alacsonyabb férfit.

A kellemetlen lehellet ezzel szemben valós probléma, amivel érdemes, illetve fontos lenne foglalkoznod. Ezzel kapcsolatban szívesen ajánlok valamit, amit esetleg kipróbálhatnál, ha az orvosok nem találták az okot és a megoldást. Ha úgy gondolod, hogy érdekel, akkor légy szíves írj egy privát üzenetet nekem.