Akik már nincsenek együtt azzal, akivel elvesztették a szüzességüket, megbánták, hogy neki adták?

Na, kérdező dettó. Most 20 évesen vesztettem el. Utána derült ki, hogy mekkora paraszt. Minden jel arra mutat, hogy csak arra kellettem neki, pedig nem 2 hónap ismeretség után történt meg. Bánni nem bánom, csak nem így képzeltem el, várni tovább meg amúgysem akartam volna a szüzeségemmel.

20/L

18 éves voltam, fülig szerelmes. Tökéletesnek láttam a barátomat, az első alkalom is maga volt a tökély. Még fél évig tartott ezután a kapcsolatunk. Aztán sajnos fokozatosan csillapodtak a párom érzései irántam és egy brutálisan fájdalmas szakítás lett a vége.

El kellett telnie 2 évnek, hogy belássam, bárhogy is volt, nem hoztam rossz döntést akkor! Nem számít igazán, hogy most mit gondolok róla-ebből a szempontból, akkor éppen úgy volt jó, ahogy volt. Egy nagyon szép emlék a szüzességem elvesztése! Bármi is történt azután és bármi is fog történni, ezt az emléket nem tudja megváltoztatni.

Szóval a lényeg: Nem, nem bántam meg, hogy neki adtam :)

" a szakításunk után teljesen semmibe vett, mert már egy másik lány érdekelte"

Mert, szakítás után mi mást csinál egy normális ember? Hát persze, hogy keres mást.

"hazudta, hogy mennyire szeret, miközben másról fantáziált"

Honnan tudod, hogy miről fantáziált? Az az érzésem, hogy paranoiás voltál.

Egyébként én is megbántam. Az első barátnőm állandóan megcsalt, és dicsekedett is a barátainak vele, akik rajtam röhögtek, de persze az egészet csak szakítás után tudtam meg. Közben pedig mindenkire féltékeny volt, akkor is hisztizett ha a haverokkal sörözni mentem, mert "biztos megyek a ku.rváimhoz" akik amúgy nem léteztek...:D Én meg mindent tűrtem, mert még nem volt tapasztalatom, és egy papucs voltam. Szakítás után még hónapokig zaklatott, amikor megtudta hogy alakul valami valakivel, mer'hogy ő még mennyire szeret, és mekkora szemétláda vagyok hogy mással merek ismerkedni/dugni. Na igen, ez az a nő akit senkinek nem kívánok.