Ha egy 30 éves szűz pasi, akit folyton elutasítanak a csajok és tanácsot kér, hogy mit csináljon másképp, az miért csak gúnyt és megvetést kap itt legtöbbször? Miért mindig csak a kezdeményező szűz srácokban van a hiba, nőkben soha? Különbek?

30 évesen már annyira kín ez, nem merek emberek közé sem menni, szinte rá van sütve az ember homlokára, hogy soha nem volt nővel. Egyszerűen minden egyes mozdulatában benne van (enyémben), hogy nem volt nővel, ha egy nő megszólítja, akkor össze-vissza hebeg-habog. Hiába nem akarom ezt csinálni, de nem lehet valahogy elnyomni.

Ezt pedig gyakorlás nélkül nem lehet fejleszteni, ha az embernek nincsenek lány barátai, hogy velük fejlessze a kommunikációt. Az pedig nem nagyon járható út, hogy boldog-boldogtalan nőt leszólítok és hebegve-habogva hívom el nulla ismertséggel randira. Azért nullával, mert egyik sem akar egy hebegő-habogó pasival beszélgetni. Az meg nem úgy van, hogy összeszedem a tökeimet és úgy beszélek a csajokkal, mintha ezzel születtem volna. Ha te nem tudsz az Istennek sem megtanulni kínaiul, akkor ha egy kínai leszólít, akkor hebegni-habogni fogsz.

Kék szemem és szőkésbarna hajam van, ha egy kis alkoholt is iszok, mindig vérbe van a szemem. Hogy nézne ki az, ha csak úgy pl kávézóba odamegyek lányhoz, megered a nyelvem, mert ittam és gátlástalan lettem, d látja a vörös fejemen és a vérben úszó szemeimen, hogy részeg vagyok, akkor 100 ból 99 úgy zavar el, mint a sicc. Nekem meg nincs kedvem 100 elutasítást szenvedni, hogy hátha összejön egy. Mert addig a nulla önbecsülésem mínuszban lesz.

Ne dadogok, csak zavarban vagyok, nem tudok két mondatot kipréselni.