Megéri prostival elveszíteni?

Nem drágább, mintha egy lányt elvinnék egy este moziba, kajálni meg diszkóba, vagy mondjuk mintha befizetném egy egy hetes nyaralásra. Sőt, ez esetben még a sex sem garantált, az örömlánynál meg a felesleges jópofizást, a fárasztó dumálást is megspórolom, és azt kapom meg, amit akarok.

Ki a nagyobb vesztes? Az aki befizeti magát egy ribihez, vagy aki elver egy este egy hasonlóan nagy összeget arra, h megpróbáljon felszedni valakit, aminek persze az lesz a vége, h hajnalban, amikor hazaér, hokizhat egyedül a budin?

Nyugodtan gúnyolódj!

Telefáradtam abba, hogy soha semmi nem jön össze. A gimiben az volt a baj, h kövér voltam, és zárkózott. Az egyetemen már közösségi ember voltam, de a testalkatom miatt akkor sem jött össze semmi. Minden nyáron bepróbálkoztam pár olyan csajnál, akik fűvel-fával elmentek, de mindegyik elhajtott. Még a dagi csajoknak sem kellettem. Aztán 2011 nyarán elkezdtem sportolni és diétázni, 7 hónap alatt lement 40 kiló, de utánna meg bő egy évig vagy dolgoztam, vagy a következő munkahelyemet hajtottam, ha meg nagy ritkán volt szabadnapom, akkor olyan fáradt voltam, hogy inkább ki sem mentem sehova sem.

Aztán irány külföld, itt is meló állandóan (most 3 munkahelyem van egyszerre), plussz a szállásom kint van a halál faszán, a semmi közepén, és hétvégente van a legnagyobb hajtás (pont, amikor át lehetne menni a környező városokba ismerkedni). Meg az itt élő nők szemében én csak egy akcentusos kelet-európai vagyok.

Elegem van ebből a megfelelési szopatásból. Vagy dagi voltam, vagy túl kedves, vagy túl bunkó, vagy a hosszú hajam nem tetszett a lánynak, vagy nem talált jóképűnek, másnak az öltözködésem nem tetszett, vagy csak szimplán jött a "nem alakultak ki az érzelmek" dumával. Belefáradtam, hogy körülöttem mindenki talált előbb vagy utóbb csajt, és egyedül én basztam rá mindig. Minden ambícióm elveszett a párkeresést és találást illetően.