Mi történik, ha kiderül, hogy rossz a szex?

Számtalanszor olvasom itt az ellentábortól, hogy azért nem jó megőrizni a házasságig a szüzességet, meg úgy összességében azért nem érdemes tartogatni, mert mi van ha rossz a szex?

Akik így gondolják, azok elgondolkoztak-e azon, hogy akik képesek arra, hogy nem kényszerből, hanem elhatározásból és elvből ilyen sokáig várjanak a másikra, miközben egyeseknél már 12-13 éves korban legyőzik a hormonok az elmét, azoknál a szexnek az AKTUS része nem központi kérdés?

A nők többségét különben sem az aktus az, ami kielégíti. Hüvelyi orgazmushoz lelki összhang és szerelem sem árt. Ha a méret nem tér el nagyon a normálistól egyik irányban sem, akkor már csak a technika maradt. Az meg tanulható. Ellentétben a szerelemmel és az összhanggal, ami vagy megvan, vagy nincs két ember között.

És az összhang miért ne lenne meg két ember között, akik hasonlóan vélekednek erről a témáról?

Egy szűz lánynak nem egy skalpvadász lesz élete párja, aki egy napot nem bír ki, hogy ne szedjen fel valami kis könnyen kapható nőt, ha mégse jön össze akkor pedig otthon recskázik a pornóra.

Ahogy egy érzelmekre adó, romantikus alkatú szűz fiú sem egy részeg partyr*banccal akarja majd elveszíteni.

Ehhez nem kell sem vallásosnak sem torzult személyiségűnek lenni, egyszerűen ilyen beállítottságúnak. Miért olyan hihetetlen, hogy két ember között NEM a szex a KÖZPONTI KÉRDÉS?

Őszintén sajnálom azokat az embereket, akik annyira fantáziátlanok, hogy számukra csak az aktus képes kielégülést okozni, utána pedig már nem tudják, hogy mivel dobják fel a szexuális életüket és jön az anál meg a szadomazó meg a hármasban, négyesben, orgiák.