Gondolkodom, hogy a szüzességemet egy egy éjszakás kaland során veszítsem el. Szerintetek hiba lenne?

"akkor várhatnék az esküvőmig is"

Az meg a másik véglet, ha nem jó a szex nem jó a kapcsolat, ergó nem kéne házasodni. Találd meg az arany középutat, egy normális kapcsolatban pár hónap után érdemes. Szerintem.

A véleményem az, hogy NE, SEMMI ESETRE SE! A Te érdekedben mondom ezt. Nekem sok tapasztalatom van ilyen téren...sajnos vagy nem sajnos. (Ne haragudj, de én nem leszek rövid, mert ezt röviden nem lehet megválaszolni "IGENNEL" vagy egy "NEMMEL" és azért nem írok privátot, mert szeretném, ha tudnának ezekről a dolgokról olyanok, akik ezen a lépésen gondolkodnak.) Először is a tapasztalataim onnan adódnak, hogy egy segélyszolgálatnál dolgoztam... telefonosan és személyesen is volt alkalmam elbeszélgetni olyan lányokkal, akik hasonló dologra készültek, illetve hasonló dolgon estek át. A következőkben nem szeretnék általánosítani, pusztán szeretném Neked leírni a tapasztalataimat.

Voltak olyan lányok, akik azonnal megbánták, és közvetlenül az aktus után kerestek fel minket általában sírva, hogy segítsünk nekik kis beszélgetésekkel, hogy megnyugodjon a lelkük. DE!!! Voltak olyanok is, akik csak évekkel később mertek erről beszélni, mert addig gyötörte őket a dolog (bűntudat, megbánás), hogy végül már nem bírták tovább és muszáj volt kiadni magukból, vagy beleőrülnek. Van egy 3. kategória is, azok a lányok, akiknél egy új és komoly szerelmes párkapcsolat váltotta ki a megbánást, viszont évekig nem érezték azt, hogy megbánták volna, hanem teljesen természetesnek vélték a dolgot, addig a pillanatig, míg meg nem értek egy szerelemre, akkor minden előjött belőlük.

A legkomolyabb eset, amivel eddig találkoztam, hogy egy lánynak éveibe teltek megbocsátani önmagának és komoly pszichológusi segítségre volt szüksége, végül pszichiáternél kötött ki és odáig ment, hogy sajnos saját magát büntette már testileg (nem írom le hogyan, mert elég csúnyán) pedig rengetegen támogatták a nehéz időszakában, de egyszerűen nem sikerült hatni rá, még az orvosoknak is nehezen. Annyit tudok róla, hogy Hál ‘Istennek nem jutott el az öngyilkosságig (lekopogom) és remélem már nem is fog, de a mai napig hangulatjavító gyógyszereken él...persze a gyógyszer nem segítség...remélem kitalálják végre, mi lenne számára a legjobb megoldás.

Ezeket csak azért írtam le, hogy igenis elrettentselek ettől a dologtól! Bevallom, hogy nem ok nélkül dolgoztam ilyen helyen, mivel én is átestem ezen. Egyetemre mentem, szűz voltam, éretlen és naiv kislány. Azt hittem, ha elvesztem a szüzességemet egy általam nagyon jól ismert és megbízható, kedves sráccal, akkor nem érzem magam "kevesebb embernek" "egyedüli szűznek" a többiek között és nem lesz semmi bajom, hiszen ismerem a srácot nagyon jól. Nálam speciál ott volt a gond ezzel az egész egy éjszakás kalanddal, hogy komoly érzelmek hiányában csináltuk, túl mű volt, nem tetszett, nem adtuk meg a módját...mivel úgy éreztem magam, hogy muszáj végigcsinálnom az egészet. Állítom, hogy még orgazmusom sem volt érzelmek hiányában. Én azt hittem magamról, hogy érzéketlen vagyok, és nem fogom megbánni. De a sors iróniája, hogy pár hónappal később beleszerettem a srácba, ugyanis az egy éjszakás után is tartottuk a kapcsolatot, eleinte úgy gondoltam, hogy haverok leszünk és minden oké lesz, én nem érzem majd magam lotyónak... De nagyon beleszerettem! Ő viszont csak baráti szeretet táplált irántam, hiszen csak úgy odaadtam neki magam. Bevallom nem adtam fel, hogy az egy éjszakás hibánk miatt ne működjön a dolog, mivel tudtam, hogy nagyszerű pár lennénk mi ketten. Mondanom sem kell, hogy több évünkbe, sok szakításba, sírásba, és komoly élet adta helyzetek kellett ahhoz, hogy túllépjünk az első nagy hibánkon és igazán megszeressük egymást. Azóta szerencsére elmondhatjuk magunkról, hogy tényleg mélyen megszerettük egymást, több élethelyzet is adódott, amivel bebizonyítottuk egymásnak. Mielőtt valaki azt mondaná, hogy nem volt megfelelő elsőnek "az alany" stb, akkor nagyon téved, én voltam "nem megfelelő" Többször szakítottunk, így voltak egy-egy összejövés közötti kapcsolataim, velük sem volt olyan jó, mivel rájöttem, hogy nem érzek semmit sem. Akármit is mondotok, kutatók által bebizonyított tény, hogy a szexhez kell valamilyen szintű érzelem vagy nagyon-nagyon sok pia, hogy minden vágyadat kielégítse.

Persze ott van a másik véglet is, aki sosem bánja meg, és akinek szerencséje van, és akinek első alkalomra minden összejön, de olyan nagyon kevés ember van :)

Felteszem, hogy te max 18-20 év közötti lehetsz. Ez a mondatod elég elgondolkodtató: "Sajnos érzelmileg eléggé analfabéta vagyok,inkább csak az a haver alapanyag vagyok,mint barátnő." Sajnálod azt, hogy nem "érzel", tehát szeretnél érezni...és írod, hogy nem működtek a társas kapcsolataid... hát persze, mert még nem alakult ki a személyiséged igazán, te is változtál, serdültél, és az, hogy még nem tudod kimutatni az érzelmeidet, nem feltétlen jelenti azt, hogy nincsenek és nem is lehetnek a továbbiakban. Az érzelem kimutatást tanulni kell, ahogy egy párkapcsolatban való "viselkedést" is tanulni kell. :) Sajnos sok családban még mindig tabu az érzelem kimutatása a szülők között. Nem merik a gyermekeik előtt kimutatni ízlésesen, hogy mennyire szeretik a férjüket/feleségüket/párjukat, vagy nem megfelelően közlik azt. Esetleg éppenséggel valamelyik szülő hiánya lehet az okok forrása, hogy a gyermek "érzelmileg analfabéta" lesz.

Egy egészséges és normális felnőtt ember 25-30 éves korára érik meg jobb esetben személyiségileg. Én egyetemen tanultam személyiségfejlesztést egy kurzus keretében 2 évig, hát rengeteget tanultam meg magamról, érzelmekről, kapcsolatokról. Szerintem minden embernek kéne személyiségfejlesztés már a közoktatásban, mert később nagy gondjai lehetnek abból, hogy nem ismeri kellőképpen saját magát.

Azt tudom tanácsolni, hogy ne kapkod el a dolgot, fejleszd a személyiségedet, ismerd meg önmagad, tanuld meg kifejezni az érzéseidet és egy normális kapcsolatban pár hónap után veszítsd el a szüzességedet, a Te érdekedben mondom ezt. Ezt nem fogod megbánni. De ne várj az esküvőig, hiszen a megfelelő embert, akivel leélnéd az életedet, esküvő előtt kell megismerni és nem utána, miután megkötöttétek a házasságot. Szex közben tudod megismerni a legjobban a másik embert, vágyaid és utána tud Neked megnyílni csak igazán és akkor eldöntheted, hogy képes leszel-e vele élni. :)

Még valami: őszintén szólva szerintem, ha itt teszed fel ezt a kérdést, akkor Te saját magad is elbizonytalanodtál, nem hinném, hogy legbelül egy egyéjszakással szeretnéd elveszíteni. 4. éve vagyok egyetemista, de még mindig van olyan szaktársam, aki szűz és nem szégyelli, ráadásul nem csak lányt ismerek ilyet, hanem pasit is, pedig irtó helyes és döglenek érte a lányok, csak még nem találta meg a megfelelő lányt, és még ő sem szégyelli. Normális, érett embereket nem izgat, hogy most szűz vagy-e vagy sem. :)

Kérlek, gondold végig így, majd ezek után dönts okosan! :)

(még egyszer bocs, a hosszú válaszért)

Szerintem megbánnád. Egyébként az, hogy szüzen mész egyetemre, egyáltalán nem hátrány. Egyik barátnőm már több volt mint 18, amikor összejött a barátjával, és a srác nagyon örült neki, hogy még szűz. :) Ugyanez az én párom is, ő is örült neki, hogy szűz voltam (mondjuk akkor én még nem múltam el tizennyolc...).

Mindenképpen várj valakit, akivel tényleg szeretnéd, és nem csak az az érzés van benned, hogy "veszítsem már el, miért vagyok még szűz?" Nem éri meg így eldobni ezt a dolgot, legyen benned kellemes élmény az első alkalom, nem csak egy egy éjszakás kaland gyors emléke.