Elvette a szüzességem és kidobott. Az én hibám volt?

Nade kedves... Ezzel meg is válaszoltad a kérdést. Így egész más a leányzó fekvése... AKARTAD A SZEXET CSAK NEM VELE... Hát már elnézést, de erre nem tudok mást írni mint hogy... vazeg... ENNYI... De ha ezt esetleg a kezdő kérdésbe beírtad volna... Akkor hamar elvarrhattuk volna a sztorit, mert kb mindenki azt válaszolta volna, hogy hát hagy így áll a dolog, akkor bizony sajnos jelentősen hibás vagy, ha nem is teljesen... hiszen semmi sem fekete-fehér... valszeg ő sem volt az ultrahiperszuper számodra (csak akkor minek nyüglődni eddig vele...) az előző válaszomban erre a problémára ott a válasz: ŐSZINTESÉG!

Elengedhetetlen.

Őszinteség egymással és ÖNMAGUNKKAL, tehát ne áltassuk-ámítsuk magunkat, s ami még fontos, ne húzzuk az időt rothadó, kényszeredett kapcsolatokkal, mert az élet gyorsan megy ám... 20 év múlva tudod hogy fogod bánni ezt a fél évet..??? Mivel most rosszul érzed magad, kvázi "megbűnhődsz", de még nagyobb tanulság számodra az elpazarolt fél év... Reméljük ennyi elég ahhoz hogy ugyanabba tűzbe ne nyúlj többet... Hálistennek 17 évesen még bőven lesz időd kiköszörülni a csorbát. Szerintem boríts fátylat a múltra, rázd meg magad és nézz a jövő felé... nyilván gyönyörű lány vagy, hiszen különben nem várt volna senki fél évet... XD ...szóval még nagyon nagyon boldog ember lehetsz... (főleg ha többet nem esel az őszintétlenség hibájába) ... nem vagyok agytúró, viszont te szerintem meglehetősen flegma vagy és tán ebben is gyökeredznek bizonyos gondok.. nem gondolod? ;)

A flegmaság sikkes lehet egy partin, vagy a strandon két koktél közt, de amikor életed nagy bánatát beszéled meg, akkor nem annyira nagyon javallott, úgy gondolom, de persze lehet hogy tévedek... remélem nem bántottalak meg...

1. az, hogy 17 évesen MÉG NEM tudod milyen boldognak lenni egyáltalán nem baj, hiszen ahogy mondani szokták az elcsépelt közhelyt: előtted áll az élet... az lenne a csoda, ha azt nyilatkoznád, hogy te már rég boldog vagy.. a boldogság amúgy sem túl könnyen definiálható, szubjektív dolog

2. miért ne élnél 37 évesen? Még mindig fiatal leszel akkor is ha jól tartod magad.. élvezheted az életet még nyugodtan sokáig akkor is... onnan tudom mert én speciel akörül járok... ;)

3. viszont elég erős negatív hullámokat észlelek felőled.. úgy tűnik, neked sajnos van még más (tán nagyobb) gondod is eme szüzességes sztorin túl, ami nyomaszt... node ez nyilván a te titkod...

Úgy gondolom, a boldogság nem a külső dolgoktól függ. Van aki egy putriban is boldognak érzi magát (és nem feltétlen elmebeteg), más meg egy palotában is boldogtalan... Van aki magányosan is boldognak érzi magát, van akinek látszólag tökéletesek az emberi kapcsolatai, kvázi mindene megvan, körülrajongják és mégsem boldog... Mert kívül keresi, tárgyakhoz akarja kötni a boldogságát. S mivel nem ott van, hát értelemszerűen nem is találja azt... Mivel a boldogság ott van bent a fejedben ÉPPEN MOST IS... (lényegében nem több, mint egy döntés) annyi csak a feladatod, hogy felfedezd... hát javaslom kutasd.. és aki keres az talál... Fel a fejjel!! Hidd el, az élet szép... én tanúsítom ezt neked!!! ;)

A sport pont hogy inkább a hosszú élet záloga, hacsak nem hajtja valaki szét magát, doppingol és túlhajtja magát emberfeletti módon az érmek hajszolásával... (de még így is a legtöbb ex-profi aki széthajtotta magát anno, leéli az életét normál életkorral)

A stresszről Selye tanulmánya óta legalábbis tudjuk, hogy kimondottan hasznos, mert kondícionál, több tekintetben is...

Szerintem van egy normál stresszed mint mindenki másnak, amit te valamiért túldimenzionálsz...

Túlstresszben nem hinném hogy 17 évesen lennél. Mitől? hiszen nyilván a szüleid tartanak el, tehát nincs létbizonytalanság, nincs megélhetési stressz, ami a legnagyobb, felemésztő emberi stressz mellesleg megsúgom; gyereked sincs, az a stressztényező sincs, gondolom adósságod sincs, nem terrorizál senki, nem kilátástalan az életed.. Egyszerű tini életed van nyilván, suli és a sport, ennyi az összes valós stresszforrásod, meg legfeljebb ilyenek, amit ide írtál, hogy "jaj a pasim lelépett"... azaz apró cseprő mindennapos gondok, melyek mindenki másnak is pont ugyanúgy vannak.

Szóval az a doki eszeveszett nagy baromságot mondott, hacsak nincs valami más betegséged esetleg.

Tudod emberek milyen helyzetekben vannak? Amikor nem tudja hogy mit fog adni másnap a 3 síró éhező gyerekének, az ajtón kopogtatnak a behajtók, a foga fele kihullott, a haja is hullik, a feje-gyomra nem tudja miért fáj, talán rákos, az alkesz férje megrugdossa minden nap, kirugták még az alkalmi munkából is, tavaly kinjában lopott és emiatt tárgyalásra jár és kinéz 2 év börtön neki, az anyja közben odaköltözött mert kilakoltatták és neki sem tud enni adni, nem tud befűteni, fogalma sincs hogy élik túl a kis lakásban 6-an a telet...

Nos EZ A STRESSZ... ebbe tényleg bele lehet dögleni... milliók élnek, azaz pardon vegetálnak így...

Amit te halálos stressznek képzelsz, az olyan, amiről legtöbben csak álmodoznak, hogy bár csak ennyi problémájuk lenne... ahhoz a dokihoz szerintem ne menj többet mert telebeszéli hülyeségekkel a fejed....