Felmerül bennem újra, és újra a kérdés. A mai "átlagos" srácok miért nem jók már egy átlagos lánynak sem szinte?
Vonatkoztassunk el a szélsőségektől maradjunk az átlagosnál.
Én megértem hogy egy "átlagos" srácra nem biztos hogy irigykedni fognak a barátnők, és anyukának is lesznek megjegyzései, ha véletlenül szerelmes is lenne egy ilyen delikvensbe..
Azt is megértem hogy az átlag fiatal férfiak akiknek,
(ha egyáltalán jobb esetben van munkahelyük, de tegyük fel hogy van, és tegyük fel hogy egyedül tartja fent magát, önállósodott, illetve a szülei nem segítenek neki semmiben mert mondjuk nem is tudnak) nem jelentenek túl nagy perspektívát családalapítás szempontjából.
Azt is megértem hogy a szerelemből nem lehet megélni sem..
Kíváncsi lennék egy százalékos arányra hány 20 és 25 év közötti átlagos srácnak van barátnője vagy maradjunk a 10/10 -es lebontásnál..
Nagyon útban van a magyar valakiknek sajnos..
Tény hogy negatív vagyok és hajlamos vagyok az önsajnálatra, a kudarcaim kísértetei miatt is.
De azért törekvő is vagyok, sportolok is,egyébként próbálok egyről a kettőre jutni de a helyzet az hogy nincsenek olyan barátaim akik hogy is mondjam pozitív hatással lennének rám ellenkezőből van viszont. Tudom ez is csak magyarázkodás végső-soron..
A 24 éves lány hozzászólónak:
Megértem az álláspontodat Sok okosságot írtatok amiket legbelül én is tudok de valahogy mégsem ilyen egyszerű az élet. Tudom hogy saját magam ellensége vagyok magamat és a pesszimizmusomat talán a legnehezebb legyőznöm, és igen a "pofonok" után mindig visszahúzódok némi önsajnálattal fűszerezve a csigaházamba...
Ajánlom neked azt a technikát hogy ahányszor elér egy negatív gondolat azt azonnal leállítod és eltünteted.Emellett nézz több pozitív videót,olvass pozitív
szövegeket,ha képes vagy rá ne nézz híradót,reklámokat,butító filmeket,és ne játsz számítógépen.Ezeket tudom ajánlani mert nemrégiben én is ilyen voltam de megindult bennem a változás.Minden nap dolgoznod kell hogy jobban élvezhesd az életed és nagyon nehéz változni,de megéri,nekem legalábbis megéri!
ezt az egzisztencia dolgot is értelmezhetnétek jobban egy kicsit. ha egy férfi dolgos és igyekszik a munkahelyén azt értékelik a nők. legalábbis a normális nők. amelyik meg csak a pénzre bukik, azután továbbra sem értem, hogy miért futtok. ez hatalmas baromság, hogy a nők csak a pénzre buknak. ha egy pasit visszautasítanak, akkor mindig rákezdi, hogy a nőket csak a pénz meg a külső érdekli. mi ez valami védelmi mechanizmus? közel sem biztos, hogy emiatt lett visszautasítva.
ha meg sajnáltatod magad és a kudarcaidon rágódsz, annál nincs visszataszítóbb egy nő számára. főleg az első randik alkalmával. egy nőnek kell, hogy úgy érezze, hogy a férfi biztonságot nyújt és szereti őt (és igen szórakoztatja is), ha pedig egy pasik nyavalyog és vinnyog, hogy neki de szar, akkor az az első gondolat a nők fejében, hogy ez a férfi az első megjelenő gondoknál összeomlik és nem támaszkodhatok majd rá.
24L
Utolsó hozzászólónak, nem írtad le hogy esetleg az egyedülléteteknek vannak e "megfogalmazott" okai?
Tévedtem amikor általánosítottam magamból kiindulva, tévedtem amikor azt hittem a körülményeim áldozata vagyok, tévedtem amikor azt gondoltam hogy mások a külvilág tehet a boldogtalanságomról.
Általában vagy boldogul valaki a saját egyéni érzelemvilágával és "személyiségével" ami az évek során alakult ki saját maga által, vagy nem.
Ahol tart az egyén éppen (én is), az az egész eddigi gondolkodásmódjának (is) köszönhető beismerem.
Nagyon nehéz megváltozni, bárki bármit is mondjon.
Csak tudnám hogy hogyan kezdjek neki.. Próbálkozásaim voltak talán csak kitartásom és hitem nem.
Most mondanám azt hogy szívesen ismerkednék veletek, De
sok más dolog mellett persze nem tudom az "elvárásaitokat"
sem, és hogy egyáltalán szóba jöhetnék e bármelyikőtöknél.., vagy hogy nekem mennyire vagytok az "eseteim".
Ezen-túlmenőleg pedig ami a legnehezebb feladat, ami kilátástalannak is tűnik az az, hogy Pozitívabb legyek tudjak hinni, önmagamban és még néhány dologban..
Egy korábbi hozzászóló utalt arra a kérdésre hogy miért futnak a férfiak az "érdek" nők után..
Én személy szerint eddig ezt a szegmenst figyelembe sem vettem sőt bevallom különbséget sem tudtam tenni, mert már nem látom a fától az erdőt, a negatívitásom keveredik a valóssággal.
Úgy érzem magam mint egy rabszolga a gondolataim rabszolgája vagyok amik módszeresen megfosztanak a boldogság csíramagjától is.
Vajon érdemes e így folytatni egy taposókereket?
Ki tudja..
De nehéz, és egyre nehezebb..
A remény hal meg utoljára ahogy azt szokták mondani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!