Léteznek szüzek 35-40 felett?

Vannak.

Nem sokan de vannak.

És a kérdésre ez a válasz!

Az, hogy ki miért maradt szűz 40éves koráig(vagy tovább is) az már más kérdés. És aki nem maradt az nem is fogja megérteni.Mert nem lehet elmagyarázni egy vakon születettnek milyenek a színek.Azt meg kell érezni.

A szememben nem dicsőség lemondani arról amit nem ismerünk.

Kb ahhoz tudnám hasonlítani, hogy vannak-e olyan emberek akik nem ettek még kagylót? Sokan. És sokan elutasítják mert csak, de sokan fogják rá, hogy fúj pedig sosem kóstolták.Mások meg ideológiát gyártanak, hogy kagylót csak az XY tengerparton tudnak enni.És megint sokan szeretik. :)

Bárki bármit mond eleinte a lányok nem jók az ágyban, majd később belejönnek...

Ha a férfi tudja, hogy a lány szűz akkor azt is tudja, hogy neki kell tanítgatni míg rá nem érez a dologra...

a 46 éves szüzikének üzenném, hogy a gyerekvállalásról már lemondhat... kb 40% az esély arra, hogy down-szindrómás gyereket szül. (de azért imádkozhat, hogy ne legyen beteg.) Ha időközben pedig megtalálja a párját, akkor sajnos házastársi kötelezettségének sem tud majd eleget tenni az ideológia szerint, miszerint nemz gyermeket.

szóval fajfenntartás: zéró

még szerencse, hogy az ilyen csodás elveid nem tudod majd kire örökíteni és kárpótol a szép arcbőröd, divatos ruhatárad

Szerintem egyáltalán nem elítélendő, ha egy nő csak a házasságon belül hajlandó a szexre. Nem is olyan régen ez bevett szokás volt, elméletben csak szűz, azaz tiszta lányokat vettek a férfiak feleségül, és nagy szégyennek számított, ha valaki még az esküvő előtt elvesztette szüzességét. Egy nő ahhoz a férfihoz ragaszkodik a legjobban, akivel először együtt hált, és akár kellemes, akár kellemetlen élmény volt, emlékezni fog rá.

A szex célja elsősorban a gyermek vállalás volt egészen addig, amíg a párok nem ismerték a fogamzás gátló módszereket. Onnantól kezdve puszta élvezetté vált, és ritkán marad meg eredeti funkciója. Ugyanúgy a rabjává válhat valaki, mint a drogoknak és az alkoholnak.

Arról nem is beszélve, hogy arra is lehetőséget adtak a nőknek, hogy a saját gyerekeiket megölessék már az anyaméhben, amiről a mai napig vitáznak, hogy gyilkosság-e és hol kezdődik az élet: az anyaméhben vagy a születéskor. Az én álláspontom szerint a fogantatás pillanatában, és nem később.

Anyukámnak több abortusza is volt, kamaszként hiába könyörögtem, hogy tartsa meg az egyiket, amit bevallott nekem, apám nem akarta, anya meg csak zokogni tudott az egészségügyi küret után. Őszintén szólva, ha előbb észreveszik, hogy anya velem terhes (19 éves volt akkor), én sem születtem volna meg...