Hülyén fogom fel a dolgot?

Nem tudom, én azzal vesztetttem el akit szerettem és máig is szeretem és eggyütt vagyunk, de teljesen meg kellett benne bíznom hogy odaadhassam neki magam, és megérte. Az viszont biztos hogy nekem nem volt nagy durranás az első. Nem fájt, de a pasim akkor még szintén szűz volt, elég hamar elsült :D De nem baj azóta már mírja, szóval :)

Én azt tanácsolom, hogy azért mégis inkább annak tartsd magad, akit szeretsz és viszontszeret, és bízol benne annyira, hogy tudod, hogy nem fogod mindjárt valakitől visszahallani az egészet. Bár ez a te döntésed, én csak mondtam valamit.

Én szerelemből adtam oda magamat, és még mindig együtt vagyunk. De van egy barátnőm, aki a szüzességét úgy vesztette el, hogy már nagyon meg akart tőle szabadulni. Valamiért túl idősnek gondolta magát ahhoz, hogy még szűz legyen (19 éves). Ma már házas, kisbabás anyuka, és sajnálja, hogy azzal a pasassal történt, akkor történt. Nem azt sajnálja, hogy elvesztette, hanem hogy azzal a férfival, akit nem is szeretett, hanem csak "túl akart esni rajta".

Nem jó a szex érzelmek nélkül, szerintem. Nem az igazi, főleg nem egy nőnek. Még akkor sem, ha egyébként jó élmény, ha egyébként akár tökéletes is. Én nem bántam meg, hogy vártam arra, akivel nagyon szeretjük egymást, és az ágyban ott volt velünk a szeretet, az őszinteség és a feltétlen bizalom is, nem csak a testi vágy.

Velem úgy esett meg, hogy "szerelmes voltam", az akkori barátom szeretett, vigyázott rám, várt várt, de nemsokkal az után, hogy megvoltam neki, szépen csendben szét is mentünk, ennek kellett volna inkább maradandó nyomot hagynia, nem olyannak, ahol nem ringatják álomvilágba a lányt.

Azóta ráébredtem, hogy 1: nem voltam szerelmes, csak azt hitem

2: ez az elsőt csak annak, akit így úgy olyan marhaság, hogy öröm nézni... Annyira rágörcsöl az ember lánya erre az egész szüzesség mizériára, hogy öröm nézni, és teljesen felesleges.

Elfogyasztottam két vőlegényt, pár kalandot, és eddig eszembe sem jutott, hogy a tényleges befutóra ha várok jobb lenne, ha ő kapja meg a "kincsem". Sőt! és nem ez határozza meg a boldogságunkat.

Ennyi. Érettség kérdése még mindig a szüzesség elvesztése.

Sirathatod, vagy utána szétd magad, vagy egyszerűen élsz.

(minden barátommal úgy voltunk először együtt, mint két szűz, úgy lehet kezelni egymást)

Az emberek nagyon nagy részének nem az első szexuális partnerük marad a párjuk életük végéig.

Rossz kihatással meg igazából csak akkor lehet, ha jóformán megerőszakoltak.