Az otthonülős, zárkózott emberek mégis hogyan találnak párt maguknak? Csak az internet marad a lehetőség?
20 éves létemre még egy barátom sem volt, annak ellenére, hogy állítólag nem vagyok csúnya (több srác is bepróbálkozott már nálam) és nem is vagyok egy elviselhetetlen személyiség. Az az igazság, hogy eléggé finnyás vagyok, ha akadt egy udvarló, mindig kikosaraztam, mert egyszerűen külsőre nem tetszett. Aztán meg persze féltem(és félek), hogy mit szólnak majd, hogy 20 évesen még senkim nem volt... Nekem ne mondja senki, hogy ilyenkor az ember nem gondol bele, hogy valami nincs rendben az illetővel... Nem igazán szeretek elmenni bulizni, inkább maradok otthon, viszont a netes ismerkedésekről csak rosszat hallottam. Maga a párkapcsolat gondolata is megilyeszt, egyszerűen berögződött, automatikusan távolságtartóbb vagyok a fiúkkal és mindenre nemet mondok. Ahova szórakozni járok nagy ritkán az ismerősökkel, oda olyan emberek járnak, akik nagyon nem az én világom, ezért sem akarok semmit sem magamra erőltetni: mit kezdenék én egy olyas valakivel, aki egy teljesen más világban él? Ahogy telik az idő, úgy csökken egyre az a kicsi önbizalmam, ami még van.
Mit tegyek, mit változtassak magamon és hogyan?
válasza:"több srác is bepróbálkozott már nálam"
??? Mi értelme a kérdésednek?:D
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:De ha akadtak udvarlók, akkor mégiscsak van lehetőséged így is. Nem?
Netes ismerkedés valóban veszélyes valamennyire. Ahhoz nagyon tisztában kell lenne önmagaddal és jó emberismerőnek kell lenned, hogy belevágj.
Suliba vagy dolgozni biztosan jársz te is, ott biztosan van közösség. Akár ott is ismerkedhetsz. Vagy csak barátkozhatsz és majd velük elmész ide-oda, ahol lehet ismerkedni.
Nem kell bulizni, van más program is. Kiállítás, koncert, előadások, bármi, kirándulás. Nem csak a buli létezik.
válasza: válasza: válasza:Hát ezt mintha én írtam volna. Nagyon sokáig nem tudtam, mi a baj velem, miért utasítom vissza azt is aki tetszik, nem értettem magam.
Aztán rájöttem, hogy a múltamhoz van köze. Az apám vert engem is meg anyukámat is; ovis koromtól kezdve pedig az általános végéig molesztáltak. Nem igazán rágódtam ezeken a dolgokon, elsiklottam felettük, így azt hittem, nincsenek is rám hatással, túl vagyok rajtuk.
De mégis ha oda kerül a sor, mindig visszakozom. Addig szoktak tetszeni a pasik, amíg ki nem derül, hogy ez kölcsönös. Onnantól kezdve elkezdek undorodni tőlük.
Nem lehet, hogy veled is történt a gyerekkorodban olyan dolog, ami miatt nem tudsz bízni a férfiakban?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!