Mit tegyek, ha (valószínűleg fizikai okokból) nem vonzom a lányokat? Sosem lesz már nekem barátnőm?

"Egyébként meg ha te nem olyan lányra vágysz, akik a pénzre meg a nagypofájú srácokra hajtanak, akkor ne légy letörve, hogy az ilyeneknek nem is jössz be."

Nem is ez tör le, hanem az, hogy aki okos is ÉS normális ÉS szép is, az kivétel nélkül mind foglalt. 100%-ban. Ugyanis jó sok olyan fiú van, mint én, és mindenki ilyen lányt akar. A lányok pedig válogathatnak.

"Viszont az tuti, hogy egy kedvetlen, célok nélkül élő pasi, akiben nincs semmi érdekes, az nem vonzó semmilyen fajta lány számára sem.

Először találd meg és találd fel önmagad csaj nélkül, hogy készen állhass arra, hogy utána megoszthasd az életedet valakivel, aki számára érdekes lehetsz. Amíg önmagad széméra nem vagy az, addig hogyan várhatod el mástól ugyanezt?"

Ez nagy igazság, de a kettő összefügg. Nem voltam mindig ilyen. Meg merem kockáztatni, ha 16-17 éves koromban találtam volna egy olyan lányt, akivel elindul egy több évig tartó kapcsolat, akkor ma semmi bajom nem lenne. Hidd el, sok mindent megpróbáltam. És pont azért vagyok ilyen, mert nem jött össze semmi. Belefáradtam. Nem motivál semmi a tanulásra, ha egyszer az az érzésem, hogy soha nem lesz senkim. Abból, hogy nem kellek senkinek, arra következtetek, hogy nem vagyok elég értékes, vagy elég életrevaló. De akárhogy legyen is, az tény, hogy nincs semmire energiám. Kifogyott az üzemanyag. Mondok egy példát: van egy lány, akinek hetek óta udvarlok, és akivel úgy nézett ki, lesz valami, de mostmár azt hiszem, egyértelműen kijelenthető, hogy megint jól be***ptam, mert feltűnt a színen a Másik Jóképű F***kalap, aki kétszer olyan magas, kétszer olyan izmos, és kétszer olyan régóta ismeri. Szóval: valamikor egy vagy két hete talán, amikor sikerült megbeszélnem egy randit ezzel a lánnyal, teljesen fel voltam villanyozva és úgy tele lettem energiával, hogy a házat fel tudtam volna dönteni. Hirtelen nem volt semmi bajom és megjött mindenhez a kedvem. Aztán el is múlt, úgy, ahogy jött. És a pofáraesések mindig fájnak. Ezért gondolom, hogy a kedvtelenség, érzelemmentesség egy reakció a fájdalomra. Inkább már reménykedni se merek és érezni se merek semmit, hogy ne legyen kétszeresen szar utána. Csak így valóban olyan leszek, mint egy élőhalott.

Nem tudom, te hogy csajoztál huszonévesen, biztos vonzó voltál fizikailag vagy jó mintákat láttál. Nálam ez nincs így.

"Mindenki azt kapja, amit megérdemel."

Ez egy iszonyatosan ellenszenves duma, remélem tudod. Volna bátorságod ezt mondani annak az embernek, aki végtagok nélkül születik, vagy akinek egy szlovák p**sa elgázolja a családját, vagy aki rákos lesz, vagy aki Szíriában lezuhan egy géppel és élve megégeti az iszlám állam? Mindenki azt kapja, amit megérdemel? És még mi vagyunk a naivak?! Hol élsz te?

"Ha nincs agyad, arról én nem tehetek. Ez a topik a pártalálásról szól, nem pedig olyan extrém esetekről, hogy kivel hogyan babrált ki a sors. "

Álljunk meg egy szóra! Te írtál egy tételmondatot ("mindenki azt kapja vissza, amit megérdemel"), én pedig ezt kritizáltam meg, illetve teszteltem az igazságtartalmát. Ha nem arra gondoltál, amit leírtál, akkor fogalmazz kevésbé általánosan ("mindenki azt kapja, amit megérdemel, kivéve, aki születésétől kezdve hátrányos helyzetű"), ne pedig engem szidjál. Te írtál hülyeséget, nem én. Én egy szóval sem mondtam, hogy az én problémám olyan jellegű lenne, mint amilyen példákat írtam. Én csak annyit írtam, hogy ez az állítás, függetlenül a kérdésemtől, képmutató és ellenszenves.

"Az "alacsony és vékony vagyok" állapot iszonyú messze van a kéz és láb nélkül születéstől, vagy a rákos megbetegdedéstől, az Iszlám Államtól"

De ezt nem is vitatta senki. De ettől még nem lesz igaz, hogy aki kéz és láb nélkül születik, az is "megérdemli". Mert a te állításod ezt is tartalmazta, mivel túl általánosan fogalmaztál. Ha a te állításodat szó szerint vesszük, akkor te is elvileg "megérdemled", hogy elkezdtél kopaszodni. Pedig nem, mivel amit genetikailag hozol, meg amivel születsz, arról nem te tehetsz, nem a te hibád vagy érdemed. Azt kapod és kész. Ezért írtam, hogy az állítás hülyeség, anélkül, hogy a saját helyzetemre reflektálnék. Egyébként arról én se tehetek, hogy nem tudok hízni. Ha tudnék, már megtörtént volna. Egész gyerekkoromban zabáltam az édességeket. Ha lenne rá genetikai hajlamom, biztosan elhíztam volna.

"Vékony vagy? Kezdj el sportolni! Tanulatlan vagy? Akkor kezdj el tanulni és olvasni!"

Bírom ezeket a tanultságomra vonatkozó kis célzásokat (mint a másik, amit írtál, hogy aki számomra okos, lehet, hogy neked nem üti meg a mércét). Miből gondolod, hogy tanulatlan vagyok? Európa egyik legjobb egyetemére jártam, több felsőfokúm és OKTV-eredményem is van, de ne zavarjon. Valamiért olyan, mintha azt hinnéd, hogy csak neked velő az agyadban. Miért érzed azt, hogy jogod van arrogánsnak lenni? Azért, mert van hozzám képest 14 év előnyöd? Még ha azt mind végigtanultad és egyetemi tanszékvezető vagy, akkor se biztos, hogy előrébb tartasz, mint ahol én fogok ennyi idő múlva.

"De szerintem ezekre magadtól is rájöttél már, csak nem tudod rászánni magad, hiszen mindez időt és energiát igényel, és a siker sem jön azonnal, hanem előtte további kudarcok érnek majd."

Hát, nagyjából igen. Járok helyekre, mindig igyekszem ismerkedni, de nem sok eredménnyel. És valóban utálom a kudarcokat. Úgy képzelem, az emberi motiváció egy ciklikusan megújuló valami, ami egy ciklusban véges mennyiségű. Ha engem csak kudarcok érnek, akkor egyszerűen elfogy. Aztán mérgelődök meg nyavajgok egy kicsit, meg tapasztalok, és aztán "újratöltődik", de ha megint csak kudarc ér, akkor megint elfogy. Lehet persze, hogy ez az egész nettó baromság. De állandóan vizsgálom magam, és azt, hogy vajon mit csinálok rosszul. Ha nem vonzom a lányokat, akkor sokkal inkább hajlamos vagyok arra következtetni, hogy nem az összes lánnyal van baj, akivel találkozom, hanem velem.

"Önbizalom nővelőnek javaslom, hogy amikor közlekedsz, figyeld az embereket. Figyeld meg, hogy a legnagyobb hülyéknek is vannak jó csajaik (legalábbis külsőre, mert lehet, hogy a csaj is megéri a pénzét), és hogy tök átlagos, első ránézésre nem is feltétlenül szimpatikus muksóknak is vannak olyan nőik, akiket te is elfogadnál. "

Engem pont ez lomboz le. Nem úgy kéne megfogalmazni, hogy "még tök unszimpatikus/hülye embereknek is vannak csajaik", hanem pont, hogy szabály az, hogy minél nagyobb paraszt valaki, látszólag annál inkább zabálják a csajok. Nem "nekik is vannak csajaik", hanem nekik mindig vannak, és esetleg emellett még jut az intelligens, normális, udvarias embereknek is, másodsorban.