Mit kéne még tennem ezután?

Tavaly a gimi első évében még nem tudtam hogy tetszik ez a lány. Felfigyeltem rá párszor, de nem érdekelt annyira.

Az osztályban sok kisebb társaság van, a lány egy csendesebb társaságban van, én pedig az úgymond nagyszájúak között vagyok, de persze jó értelemben.

Nem is ez a lényeg, hanem hogy év végén osztálykiránduláson el kezdtem érezni valamit, de akkor még nemtudtam mit.

Sokszor néztem és elkaptam a tekintetét.

Azután iskolában az utolsó 1-2 hétben már nem nagyon volt tanítás, ugye csak ilyen tengés, és szünetekben meg órákon sokszor néztem, önkénytelenül is, nagyon sokzor észrevettem hogy néz. Nemtudom miért.

Tudni kell, nagyon de nagyon keveset beszéltünk, főleg személyesen.

Nyáron facebookon a névnapom alkalmából nem sokat köszöntöttek fel, mivel nincs benne a naptárban a nevem, ez sem lényeges, de az, hogy ő névnapom után egy nappal személyes üzenetben kért úgymond elnézést, hogy késett, de felköszöntött. Ez nagyon jól esett, el is mondtam neki, és azt mondta hogy örül hogy örülök.

Aztán elkezdtünk beszélgetni, suliban személyesen szinte semmit, nem mertünk egyikensem. Facebookon beszéltünk 2 hetet, majd elhívtam beszélgetni.

Azt mondta, hogy a koli miatt nemtud, mert nem engedik ki, amit mint megtudtam igaz is.

Később valahogy szóbakerült valami, amire az volt a válasza, hogy hát persze, elvégre haverok vagyunk. Na itt nekem minden életkedvem elszállt, gondolom sokaknak ismerős. Azóta nem nagyon erőltettem a dolgot, de még mindig nagyon jól el tudok vele beszélgetni.

Aki elítéli a facebookosismerkedést, azt teljesen megértem, én is azok közé tartozom, de egyszeráen túl szégyenlős vagyok a dolgokhoz.

A kérdésem, hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben? Bárminemű hozzászólást értékelek, nagyon köszönöm ha végigolvastad ezt az agyfárasztást!!!!