Srácok! Társkeresők nektek beválltak?

Ezt ugyan máshová is leírtam, de idemásolom, mert ide való:

"Szia! Épp ezen filóztam én is, gondoltam ezért megosztok Veled pár gondolatot, aztán persze nem kell velem egyetérteni ;)

42 éves, másfél éve szingli férfi vagyok, akinek előtte volt egy 15 éves házasság jellegű élettársi kapcsolata.

Én is regisztráltam sok helyre, a mobilos Tindertől a love.hu-n keresztül a Badoo-ig, illetve még van vagy 4-5 ilyen weboldal, amit igénybe vettem. Volt, ahol fizetős szolgáltatást is.

Van egy olyan teória (nem mindenki fogadja el), hogy akivel dolgunk van az életben, azzal elkerülhetetlen, hogy találkozzunk, de akivel nincs, azzal hiába "kínlódunk", úgysem fog összejönni.

Illetve egy érdekes saját tapasztalat: nekem eddig az összes barátnőm spontán és személyes ismeretség keretében alakult. Bulin, szomszédba költözött és kerítésnél beszélgetős, szórakozóhelyen egy asztalnál, munkahelyen stb. stb.

Két ember között a kapcsolat legtöbb esetben "felépül" egyfajta íve van a dolognak. A "szerelem első látásra" működhet, de jellemző, hogy két ember többszöri találkozás után kezd igazán vonzódni egymáshoz, legtöbbször öntudatlanul, észrevétlenül. "Egyszercsak észrveszem, hogy érzek valamit" - jelleggel. A társkeresők használata azonban erre nem ad lehetőséget. Ott lehet online chatelni, ezzel már egy emberi szimpátia kialakul. Aztán a személyes találkozás kimondottan "párkapcsolati célú mustra", tehát nem olyan, mint amikor pl munkahelyen minden nap együtt dolgozol valakivel és elkezdesz vonzódni. A társkeresők esetében akkor működhet, ha nagy véletlen (vagy nem is olyan véletlen?) ilyen "szerelem első látásra" emberek találkoznak.

De erre kicsi az esély. A társkeresők legtöbbször egyszerre "több vasat is tartanak a tűzben" azaz valakivel randiznak, de közben sok mással is. Nem igazán tudnak kialakulni mély vonzalmak, kötődések. Hacsak nem "egymásnak rendelte őket a sors" és "így kellett találkozniuk". De ez szerintem az összes házasságkötés vagy párkapcsolat-kialakulás darabszámára vetítve nagyon elenyésző szám.

Saját tapasztalatom: A TÁRSKERESÉS NEM MŰKÖDIK. És nem vagyok frusztrált, illetve nem azért írom, mert savanyú a szőlő, hanem a fenti levezetésekre tekintettel. A társkeresős randik nem spontának. Ott DIREKT AZÉRT mész, hogy leendő párod esélyeseként mustráld az illetőt.

A legtöbb társkeresős randi után egyoldalú kötődések tapasztalhatók. Azaz a két ember közül az egyik vonzódik a másikhoz, de a másik nem viszonozza. Ebből lesz a frusztráció, mert a nem vonzódó fél a legritkább esetben vállalja fel, hogy nem akar a másiktól semmit, a vonzódó fél pedig hetekig reménykedik - persze hiába. És akkor rájön, hogy a másiknak nem fontos, nem akar semmit.

Amúgy persze a konfliktuskerülő gyávaságon kívül - márpedig ez gyávaság, mert nem mer színt vallani, inkább csak sunnyog, a másik fél is tehet kicsit a saját csalódottságáról.

Hiszen ha logikusan megnézzük: Életszerű az, hogy valaki - ha akar tőlem valamit - nem jelentkezik, nem fél, hogy közben mással is ismerkedem és ezáltal elveszít???? Naugye hogy nem.

Ha valakinek tetszem, akkor ő is mindent elkövet, hogy a kapcsolat kiépüljön, fennmaradjon. Akkor fontos neki is, nemcsak nekem. Sajnos sok-sok, néha keserű tapasztalat alakította ki bennem ezt a nézőpontot. És sajnos ez így működik.

Persze az érem másik oldala az, hogy amikor én tetszem, de a másik meg nekem nem, azt valóban nehéz bevállalni. Én is sunnyogtam már, én is voltam úgy, hogy kerültem, nem válaszoltam, nem vettem fel a telefont stb. Aztán később eljutottam oda, hogy őszintén megmondom, hogy nem volt meg a "szikra".

Sok ilyen tapasztalat után letettem az energiarabló terhet és töröltem magam minden társkeresőről. A sunnyogó, de döglötthal módon viselkedő hölgyeket pedig töröltem az ismerősök közül.

Végülis másfél év keserves próbálkozásai, sok-sok idő és pénz a randikra, sok-sok megfutott kör és átélt hiábavaló reménykedés után ugyanott tartok, mintha meg sem próbálom: SZINGLI VAGYOK

Futó kapcsolataim voltak közben, de ezkből csak egy volt társkeresős, a többit az élet hozta spontán.

Íme a legutolsó "elbocsátó szép üzenetem" amit írtam egy hölgynek éppen nőnapon:

"Kedves XY! A mai nap reggelén, boldog nőnapot kívánva ugyan, de meghoztam egy döntést. Töröllek az ismerőseim közül a Facebookon és a Viberen. Az indok egyszerű: ha valakivel két három hét alatt képtelenség annyira eljutni, hogy legalább egyértelműen az értésemre adja, hogy van vagy nincs értelme udvarolni neki, keresni a társaságát, akkor azt hiszem, hogy ez csak egy energiarabló zsákutca, amire nekem nincs szükségem. Egy korrekt nemleges választ adó emberre fel tudok nézni, mert konkrétan vállalja az álláspontját. De a maszatolást meg az érzéseimmel való játszadozást nem tudom tolerálni. További jó keresgélést és némi önfejlesztést kívánva maradok tisztelettel:én""

Szóval nekem ez a tapasztalatom, persze örömmel olvasok cáfolatokat is :D