Hogy lehet, hogy a nők a férfiak jelentős részét unalmasnak, gyászosnak tartják, miközben mi, férfiak haveri szinten mindig találunk egymásban értékelhető dolgokat?

Láttam itt az előbb egy kérdést: http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__ismerkedes__661..

Meg is fogalmazódott bennem, hogy a nők tényleg ilyenek! Hamar lekoptatják a férfit, kikerülik őket, de még azokat is, akik csak beszélni, ismerkedni, haverkodni akarnak (tehát nem egyből feleségül venni a nőt), mert a férfi unalmas, egyhangú, és nem tudja a nőt fél perc alatt a cirkuszi adottságoknak köszönhetően azonnal elkápráztatni.

VISZONT!

Volt szerencsém sok-sok olyan értelmes sráccal megismerkedni eddigi életem során, akik elsőre amolyan csendesek, visszahúzódó típusúak voltak, és ennek köszönhetően meglehetősen balszerencsések is a nők terén, ám meglepően érdekes elfoglaltságokkal, hobbikkal töltötték szabadidejüket, volt saját értékrendjük, saját nézőpontjuk, véleményük a világról, és mind csupán haveri ismerkedés alatt is hihetetlenül rokonszenves egyéniségről, jellemről tettek tanúbizonyságot. A nők számára viszont abszolút nem volt vonzó egyik srác sem. (A külsőt most ne vegyük figyelembe, teljesen átlagos srácokat képzeljetek el, egyikük sem volt a bűnrusnya kategória!)

Miért nem lehet egy ismerkedésbe kicsit több energiát belefércelni? Ilyen esetekben ki sem derülhet az, ha egy nőnek és egy férfinak például azonos az érdeklődési köre, vagy mittomén' egy napon születtek stb. Nem! Könnyebb megoldás, ha felveszik a három négyzetméteres napszemüvegüket, bevágják a pókerarcot, de minimum meg se mernek/meg se akarnak szólalni, mert "juj, ez a srác biztos csak meg akar dugni, inkább nem is beszélek vele". (Bezzeg más képet mutatna az ábra, ha egy hardkór szívdöglesztő olasz dzsigoló lenne az illető, de ez most más kérdés.) Ilyen apróságokon múlik pedig, hogy akár nagyon jó ismertséget, haverságok, barátságok, netán szerelmek születhessenek.

Szóval olyan férfiakkal beszélgettem az elmúlt időkben, akikkel távol álltak egymástól a nézeteink, vagy! Közünk nem volt egymás hobbijaihoz, vagy! Nem is ismertük egymást a beszélgetésünk előtt, vagy-vagy-vagy... Csupa olyan szituáció adódott, amit mi férfiak között baromi jól meg tudtunk oldani, érdeklődtünk egymás hobbijáról, munkájáról, és több esetben egész jó haverságok alakultak.

S néhányan beszéltük is, hogy ezt egy nővel el sem tudtuk volna képzelni, ugyanis semmi közös kiindulópont nem volt, mi magunk között mégis fel tudtuk találni magunkat, mégis elindult egy amolyan "kölcsönös érdeklődés" a partner iránt, még akkor is, ha azt nem tartottuk teljesen szimpatikusnak. Ilyen haveri szinten összeismerkedni esélyünk sem lett volna egyetlen nővel sem.

Tehát mi, férfiak miért vagyunk képesek egymásban felfedezni nagyon jó dolgokat, tulajdonságokat? Miért összpontosítunk arra, hogy a másik félben a minél jobb, minél értékesebb jellemzőt találjuk meg, még akkor is, ha több esetben cinkeljük, ugratjuk egymást? Miért alakulnak ki nagyon jó haveri körök, életre szóló barátságok férfiak között, és miért mennek tönkre, miért felejtődnek el a nők közötti baráti kapcsolatok hónapokon/éveken belül?