Hogyan győzzem le a szociális fóbiát és változtassam meg az életem?

Ugyanebben a cipoben jarok.....Ongyilkossagot fontolgatom.Ami meg eletben tart az az anyam :/ Miatta nem merem meg tenni.Osszeomlana :/ 27/f

Tényleg ennyire jó a gyógyszer? Én komoly szellemi munkát végzek és félek hogy gyógyszerektől eltompulnának szellemi képességeim. Jelenleg ugynis a munkámban lelem egyetlen örömem ha a gyógyszer ezt elveszi tőlem akkor tényleg nem semmi értelme sem marad az életemnek.

ugyanígy voltam én is, meg vagyok még most is néha, de rengeteget fejlődtem az utóbbi időben. nem tudom, hogy fiú vagy-e vagy lány, de elmondom, nekem mi segített. beleszerettem egy fiúba, egyszerűen kimondhatatlanul vonzódtam hozzá az első pillanattól kezdve, mondhatni ő volt az első igazi szerelmem. de persze nagyon sokáig nem közeledtem felé, mert előtte szinte alig kommunikáltam emberekkel, fiúkkal meg főleg, csevegni, flörtölni nem tudtam, féltem, hogy hülyét csinálok magamból, meg eleve rettegtem, hogy egyáltalán tudja-e, hogy létezem, mert buliba nem járok soha, zárkózott vagyok stb. ez egyetem első évében történt. de annyira megszerettem, hogy nem bírtam tovább, úgy voltam vele, hogy nem érdekel, akkor is megpróbálok nyitni felé, bármi lesz, nem érdekel más véleménye, nem félek és azért is sikerülni fog! lassan kezdtem persze, mert kezdetben attól kivert a víz, ha ránéztem. de olyan nagy hajtóerő volt az, hogy nekem kell ő és csak ő, hogy nem nyugodtam. először csak mosolyogtam rá távolról, aztán köszöntünk egymásnak, így szépen (ez hónapokig tartott, képzelheted, hogy milyen nehéz volt, amikor sosem volt még kapcsolatom, ő meg az egyetem egyik legismertebb fiúja), majd elkezdtünk úgy igazán ismerkedni és ahogy haladt előre ez a dolog vele, úgy lettem egyre bátrabb a többi emberrel, és küzdöttem le a fóbiámat. hiszen ha azzal a személlyel, akit mindennél jobban csodálok, tudok kapcsolatot létesíteni és úgy tűnik, kedvel engem, akkor mással miért nem sikerülne? hozzá kell tennem, hogy nagyon kedves srác volt, és úgy tűnt, nem zavarja, hogy csendes vagyok, és zavarban vagyok a közelében és az alap kommunikációs eszközöket sem tudom, sőt inkább tanítgatott, hogyan kell magabiztosnak, nyugodtnak lenni. szóval, aztán ő volt az, aki bevezetett egy társaságba, ahová már régóta járt, és az rengeteget segített, mert beilleszkedni sem tudtam soha rendesen sehová. de ő ott volt az elején mindig a közelemben, hogy ne érezzem magam egyedül, ne féljek, és bátorított. aztán volt egy nagy áttörés, amikor elmondtam neki, hogy szeretem, hogy mit érzek iránta, de ez már egy másik történet. szóval, összességében a lényeg az, hogy találj valakit, aki segít levetkőzni a gátlásaidat, bízz benne, nyílj ki neki, tehát válassz egy "mentort", hogy így mondjam, aki társasági ember, és meg tudja mutatni ezeket a dolgokat. és ha már egy nagyon fontos ember segít áttörni ezeket a védekező mechanizmusokat, kinyílsz egy számodra nagyon fontos személynek, onnan sokkal könnyebb lesz csak úgy elcsevegni bárkivel. :) 20/L

hozzátenném, hogy gyógyszert én is szedek (Atarax, nem erős, gyerekeknek is felírják, de hatásos) és nekem rengeteget segített. nem mondanám, hogy tompít, mondjuk én este veszem be, nyugodtam alszom tőle, és következő adagig teljesen jól vagyok. 4-es voltam.

én is szociofóbiás vagyok de egyre jobban kezelem. szerintem kis lépésekben kell haladni, mindig új dolgokat csinálni amiktől tartassz. már több mint egy évtizede küzdök ezzel,de most, hogy barátom lett (interneten ismerkedtünk meg, igazi csoda volt) egyre motiváltabb vagyok és az elmúlt 1 évben szerintem rengeteget javult a helyzetem.. persze még most is sokmindennel meg kell küzdenem, elmúlni nem múlt el olyan hirtelen mivel ez egy mentális betegség.. szerintem a legjobb ha találsz valami életcélt amiért küzdened kell és akkor jobban össze tudod magad szedni és motiváltabban tudod kezelni a szociális helyzeteket