Túl magasra teszem a mércét?
21 éves nő vagyok, 4 hónapja egyedülálló.
Úgy gondolom, külsőmet tekintve átlagos vagyok, de igazából ez relatív mert lehetek valakinek gyönyörű, ha másnak meg bányarém vagyok... Szóval a lényeg, hogy nagyon szeretek ismerkedni, emberekkel is dolgozom, imádom. De ha érzem hogy egy pasi érdeklődik, akkor vele sokkal kritikusabb vagyok. Nálam pl. kizáró ok ha azt tapasztalom, hogy valaki túlságosan negatív, ha elégedetlenkedik, nyafog, sokat beszél rossz dolgokról. Mert úgy gondolom mindenki azzá válik és attól szenved, amit gondol. Pl legutóbbi azért nem mentem el randizni egy sráccal, mert folyamatosan nyafog hogy utálja a munkáját és munkatársait, de nem változtat rajta és nem keres másik munkát, mondván hogy ugysem találna mást... Szerintem ez buta hozzáállás, mert rajta múlik hogy kilép ebből az állapotból vagy sem, de ő ezt nem értette meg. De volt olyan srác is, aki úgy összességében olyan negatív volt, hogy nem tudtam elviselni. Folyton mindennel baja volt, szerinte sz.r a világ, sz.r minden ember, sz.r ő maga is. Nyilván ez a két példa a legdrasztikusabb, és persze, nem mindenki ilyen. De nálam az az elsődleges, hogy egy pasinak milyen az életfelfogása. És eddigi tapasztalataim alapján még nem sikerült olyan pasival találkoznom az utóbbi hónapokban, aki nem ábránditott ki valami ilyesmivel.
Ez előtt nem "válogattam" ennyire, és meg is látszott a kapcsolataimon, mivel akaratlanul is hatott rám a másik felfogása.
Szerintetek túl kritikus vagyok?
Sztem nem vagy az. Én is ilyen vagyok, minden lányban a hibát keresem. Ritka az ha nem találok. Próbálom a legideálisabbat megtalálni, mert volt rossz kapcsolatom és megelőzhető lett volna kellő körültekintéssel...
26F
1. " mert rajta múlik hogy kilép ebből az állapotból vagy sem". Naiv vagy, de majd kinövöd.
2. Nem kell túlbonyolítani. Vidám embernek tartod magad, pozitívan gondolkodsz, örülsz majdnem mindennek, tehát nincs szükséged olyanra, aki visszahúzna. Ez minden, csak nem kritikus.
Akkor sajnos rossz országban élsz.
Különben nem olyan könnyű ám változtatni valamin és otthagyni egy munkát valami jobbért, ez nem így megy.
Amúgy számomra épp olyan ellenszenves az, ha valaki állandóan pozitív és még a leukémiában is a jó dolgot látja, mint ahogy a túl negatív emberek.
Nem gondolom, hogy túl magasan lenne a mércéd, de nem várhatod el azt senkitől, hogy soha semmi baja ne legyen.
Szerintem is nagyon jó a hozzáállás, csak így tovább!
Azt engedd át a tudatodon amit szeretnél hogy megvalósuljon az életedben. Egy kapcsolatban amúgy is folyamatosan változik szerintem mindkét fél, és a változásoknak hasonló irányban kell történnie ahhoz hogy hosszú távon megtartható, és eredményes legyen; a különbségeket pedig "szerintem,, alkalmazkodással kell megoldani. Ezért jó ha alapjában véve hasonló szinten, és hasonló irányban haladtok mert agy kevesebb a surlódás.. (Mindez csak korlátozott tudatom szüleménye, mert eddig csak egyetlen kapcsolatom volt 29F)
Az igazság az, hogy tényleg nem mindig úgy működik, hogy hajrá, dobjunk el mindent és válasszunk új munkahelyet, keressünk többet, stb. Ha így működne, mindenki milliárdos lenne.
Azt viszont megértem, hogy borzalmasan lelombozó már az első pár találkozáskor csak siránkozást hallgatni.
Mindenkinek vannak nehézségei, az élet nem mindig habos torta. Viszont ha már az egész ismerkedés arról szól, hogy minden sz*r, mindent utálok, jaj, de szerencsétlen vagyok, mi a másik benyomása rólam? Az, hogy egy megkeseredett, besavanyodott, lelkibeteg, önsajnáló, unalmas, negatív ember vagyok, aki képtelen bárminek is örülni.
Valljuk be, nem sokan vannak, akiket ez nem ijeszt el.
Főleg ha már az első egy-két randin a másikra zúdítjuk az összes nyűgünket, bajunkat, hogy az csak kapkodja a fejét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!