Szerintetek mennyire abnormális és elfogadhatatlan, hogy 25 éves nő létemre 19 éves pasi tetszik, de nagyon? Én is neki mellesleg. A környezetem 'kibukna', ha kiderülne, hogy van köztünk valami.

Őket is le kell tojni.

Ha szeretnek,akkor bátorítanak benne.

Ha nem foglalkozol velük akkor miért is folyton ezt hozod fel? Hogy mások mit mondanak?

Elmondom, én 23 éves nőként vonzódtam már nagyon egy 17 éves sráchoz. És akkor mi van? Ez a kettőnk dolga.

Ha 25 éves a barátod akkor is lesz rajta fogás bőven!

Egyáltalán nem gond. Én 12 éves voltam amikor összejöttem a párommal. Ő 24 volt akkor. Eleinte nem igazán tudtam, hogy gyakorlatilag egy dupla annyi idős nő, mint én, mit akar tőlem, egy 12 éves fiúcskától. Igaz, 10 éves koromtól folyamatosan udvaroltam neki (akkor még pénzügyileg megtehettem), és mivel engem a szüleim elég konzervatívnak neveltek, konkrét szerenádot adtam, rózsákat küldtem, verset írtam (a XIX. századi nyelvezettel való írás már kiskoromban megmutatkozott), egy sétahajón kettesben vacsoráztunk gyertyafényél, mellettünk kis vonószenekarral. Ezt akkoriban még megtehettem, kis faluban éltem, a párom pesti volt, én pedig ott helyben ugye mindenkit ismertem, és ahogy folyton besegítettem csatornaépítésbe, parktakarításba, bolti pakolásba, így mindig kaptam pénzt, ezáltal a fent említett "eseményeket" mind saját pénzből finanszíroztam.

14. születésnapomon hozzáköltöztem, azóta vele élek. (Addig nem történt aktus sem, akkor 14 volt az alsó korhatár jogilag) Jelenleg 17 éves vagyok, párom 29. A nagykorúsítási kérelemnek köszönhetően amit még 16 éves koromban elindíttattunk, december 13-án a születésnapomon összeházasodtunk, valamint hosszas próbálkozás után végre várandós, márciusra van kiírva a gyerek.

Eleinte nálam nagyon ellene voltak, és a páromnál is. Mindkettőnket el akartak küldeni otthonról. A szüleim pedofíliával akartak perelni, meg mit tudom én mivel. Aztán kissé kifakadtak belőlem a dolgok, szerintem úgy beszéltem a szüleimmel, hogy akár ki is tagadhattak volna, nem érdekelt. Megmondtam a magamét, lenyugodtak, ma pedig már iszonyatosan boldogak, hogy végre nagyszülők lesznek.

Eleinte biztos, hogy ellened/ellenetek lesznek, de meg fognak vele békélni, ez 100% ! Lehet, hogy kelleni fog hozzá fél év vagy egy év, de (ha egyáltalán ellenkeznek az elején, hiszen lehet hogy valami csoda folytán mégsem) biztos hogy el fogják tűrni. Azt nem állítom, hogy elfogadni, de eltűrni biztosan!

Én: 17/F; párom 29/N