Léteznek ma olyan fiatal (20-25 éves) nők, akik a magamutogatáson kívül ismerik a régi értékeket is, úgy mint a család, a főzés-mosás-vasalás-takarítás?
Beszélgettem anyukákkal is erről és ők is el vannak hűlve ezzel kapcsolatban, hiszen amíg pl. a nagymamám élére hajtja a kivasalt ruháimat, istenien főz és szereti a rendet a házban (a konyha, a fürdőszoba-wc és az udvar pedig maga a patyolat!), addig az eddigi barátnőim hozzám képest rendetlenek voltak, idegesített, hogy nem azt a rendet élvezik, amire engem neveltek. Én szeretem megigazítani az ágyat, szeretem, ha a mosatlan minél helytakarékosabban van a mosogatóba téve, ha porszívózok, nem marad utánam itt-ott egy-egy nagy adag por stb., mondhatni, már-már pedáns vagyok. Emiatt el is vagyok olykor keseredve, mert még csak hírből sem hallottam hozzám hasonló korú, igazán rendszerető lányokról. Vagy ha vannak is ilyenek, akkor persze valami mással akad gond (pl. a szexuális nyitottsággal). Vagy az elvárásaim túl nagyok, vagy a mai világ ilyen pocsék..? Tegyük hozzá, hogy a takarításban segítek, a mosogatást is vállalom, be-és megágyazok, akármit megcsinálok! De van bennem egy olyan ellenérzet, hogy alapvetően nem az én dolgom lenne és túlzás, amikor én csinálom, és a barátnőm meg ül és egy "jó majd segítek"-kel elintézi. Utálom, ha valami nem halad gyorsan, ha triviális dolgokat valakinek a szájába kell rágni és szinte könyörögni kell azért, hogy felemelje a fenekét...
22/f (not a female :D)
Már bocs, de magatokra vessetek, ha havi 400e-ből nem tudtok kijönni úgy, hogy mellé beférjen egy gyerek (vagy kettő). Ez egy ócska kifogás, mert nem kötelező 150e forintos albérletben élni Budapesten, sőt, a tömegközlekedés is olcsóbb és gyorsabb! Van jóval olcsóbban lakás /rezsivel együtt!/, ami rögtön +60e-t jelent egy hónapban.
Itt inkább az a hiba, hogy ti még egyáltalán nem is akartok gyereket, jól érzitek magatokat a kényelmes kis életetekben, és van egy macskátok is, aki ugyanúgy igényli a törődést, de azért mégis önálló, tehát gyerekpótló, akivel akkor foglalkozol, amikor ő akarja.
Ha te befejezed a sulit, akkor még gondolom akarsz magadnak egy kis karriert, ergo 30 éves korodig biztosan nem fogod megszülni az első gyerekedet, aztán meg maximum 2 lesz összesen. Ha neked ez az életfelfogásod, miért szólsz hozzá az enyémhez bírálóan? :)
Amúgy pedig mérnökinformatikusként nem 400e a csúcs, Németországban egy kezdő fizu 3000€, amiből egy egész családot bőven fent lehet tartani, sok gyerekkel! Hidd el, tudom, mert éltem kint, tisztában vagyok az árakkal.
Szerelés - barkácsolás?
Természetesen. A bicikliket én javítom, van itthon egy Black & Decker fúróm és dekopírfűrészem, amiket tudok is használni. Felmegyek a tetőre, ha kell, lenyírom a füvet, megjavítom a zárat, soroljam még?
Valóban szigorúnak (katonásnak) tűnhetek ilyen szempontból, de még egyszer leírom: amikor már harmadjára lép át valaki mondjuk egy elejtett papírzsebkendőt, vagy délelőtt összepakolok és délután, mikor haza esik a lány, 2 perc múlva olyan az egész, mint ahol bomba robbant.. utálom az ilyet. Az egyik ismerősöm sérült gyermekekkel foglalkozik. Elég fárasztó a munkája, mégis egy borzasztóan rendes, türelmes nő, aki elvégzi a ráeső házi munkát is. Még mindig nem mondtam, de ti úgy látszik megakadtatok valamiért ezen, hogy a nő csináljon mindent! Egyszerűen csak legyen már annyira igényes, rendszerető, hogy tegyük fel, hetente egyszer porszívózik és kéthetente letörölget... Fú de nagy kérés!
nem ez a nagy kérés, ezt sztem minden normálisabb nő megcsinálja, itt - nekem legalábbis - a stílusoddal van baj.
Lehet, h nem ilyen ember vagy és ne is haragudj érte, de nekem kb ilyen demagóg munkatábor fílingje van a szavaidnak. H NEKED megvan mindenről az elképzelésed, a nő kussoljon, TE eltervezted, és pont.
Sry, ha nem így van, de nekem nagyon ez jön le és bocs, h azt mondom, az pl számomra ha még opcionális volna az ilyentén ismerkedés; rettenetesen taszító volna.
"Egyebkent a magamutogatas es a non-stop cseledseg a ket veglet. Szerintem az a normalis, ami a ketto kozott van. Egy no soha ne szunjon meg nonek lenni, de nem varhato el tole, hogy o csinaljon meg mindent, hacsak nem az a megallapodas, hogy o a haztartasbeli, a ferfi pedig az asztalra teszi a kenyeret."
Ezzel egyetértek abszolút! Én nem várom el, hogy a barátnőm egy nonstop cseléd legyen. Azt szeretném, ha felérné ésszel /nem kéne kérni rá/, hogy időközönként ezt-azt meg kell csinálni. Tudok főzni, szoktam is, finomat és egészségeset - sportolok. Tudok mosni (Németországban mostam kézzel is, mikor még nem volt mosógépünk), ami azért nem nagy kunszt. El tudok mosogatni és szeretek is mosogatni. Porszívózni is szoktam és még sok minden mást, amit éppen kell. De még nem volt olyan, hogy valaki felérje ésszel, hogy na, akkor "most kitakarítok". Szólni kell. Megkérni. És miután megbeszéltük, még meg kell négyszer. Közben telik az idő, amit élvezetesebb dolgokra tudnánk fordítani. Ha szóba hozom, piszkálásnak veszi. Ezzel elmegy a fél nap és sértődés a vége. A takarítás meg nem szabatos, mert elment a kedve (ami szerintem alapból nem is volt soha hozzá). Ez egy hétvégi nap, pl. szombat reggel. Megvan 1,5 óra alatt, ha ketten csináljuk, ráadásul nem minden hétvégén kell. Mégis mindig sértődés a vége. Utána duzzogás. Én meg idegeskedek. Ezzel elmegy a délután fele. Punnyadunk. Szex nincs, alvás. Ez normális szerintetek??? És úgy tűnik belőle, hogy én egy begyöpösödött hajcsár vagyok? Mert szerintem inkább birkatürelmem van...
én sem ismerkedem, boldog tiszta(!) párkapcsolatban élek.
Amit írtál, az valóban alap lenne, még egyszer mondom; a stílusod nem szimpatikus. S azért ez egy nőnek nem mindegy.
Ps.: nem kötözködésből, de nagyon fiatal vagy még, de biztos hallottál róla; ami rugalmatlan: könnyen törik.
Egyszerű válasz adok.
Nézz kosztümös filmeket! :)
Engem férfiként is taszít a stílusod valamiért.
Persze az igényeid érthetőek, de te túlzottan kihegyezted erre magad. Ha elvárod, hogy más eleget tegyen az elképzeléseidnek, akkor neked kicsit sem kell viszonozni? Vagy az a viszonzás, hogy megengeded neki, hogy a házimunka és a gyereknevelés mellett dolgozhat 4 órában, hogy nehogy unatkozzon? Nagyon nagylelkű ember vagy... :D
Érthető elvárás a rend, és a gyereknevelési hajlam, de a rendmánia, és a csak az anyaszerep megélésére kényszerítés nem. A másik is egy ember, vágyakkal, tervekkel, és ha elveszed tőle, és kényszeríted egy másik szerep megélésére, egyértelmű hogy nem úgy fog állni a dolgokhoz.
Lehetőségek:
1. Keresel magadnak egy olyan lányt/nőt, akinek az az álma, hogy ő gyereket nevel, meg házimunkázik, meg hagyja magát bármikor megdugni.
2. Keresel egy társat, akitől te is tanulhatsz, akivel közös terveket építgettek, akivel hagyjátok egymás álmait is megélni, akivel segítitek egymást stb.
És a másodikba is belefér a gyerek és a házimunka. De nincs olyan, hogy az egyiknek az a dolga, a másiknak meg ez. Egy szerelemben két azonos szinten álló ember van. Társak az életben. És lehet ezt is szeretnéd, de a stílusod másról árulkodik. Nem várhatod el mástól, hogy a te boldogságodért csak ő feleljen.
Te örülnél neki, ha jönne egy nő, elmondaná, hogy ő ezt meg azt szeretné, megvan az anyagi kerete, a lányából modellt szeretne, a fiából bankárt, kék csempét a fürdőbe, ilyen lámpát a hálóba, olyat a nappaliba, samsung tv-t, sony telefont, téged csak öltönybe akar látni stb.
Na kb. ilyen gondolkodás jön le a te oldaladról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!