Lányok! Mennyire rossz pont, ha a fiú kattant?

15/F vagyok.

Depressziós vagyok, de igazából nem tudom miért.

Nagyon csendes vagyok, szóval, ha hozzám nem szólnak, én sem valószínű, hogy beszélgetést kezdeményezek.

Semmin nem tudok nevetni, mert semmi nem vicces (ha a maroknyi barátaimmal vagyok, akkor pedig mindenen nevetek, olyanon is ami tényleg nem vicces).

Gyakran megfordul a fejemben az öngyilkosság, mert igazából nincs ami idekössön.

Egyedül azért halogatom, mert fájdalmas lehet, és még ehhez is gyenge vagyok.

Több tekintetben is jó képességű gyerek voltam, de nincs nagyon ami motiváljon. Úgy vagyok vele, hogyha nem lesz munkám max. megölöm magam.

Igazából ez mindenre jó kiskapu, szóval YOLO!

A természetes halálban reménykedem, hogy minél előbb utolér.

Hirtelen hangulatváltásaim vannak, tehát hirtelen a semmiből megsértődök vagy k.cs.g leszek.

Számítógépfüggő vagyok. Ami igazából szerintem nem függőség, de mivel soha nincs dolgom, ezért gépezek.

Elég sovány és alacsony vagyok, de hiába eszem, nem hízom. Of corse...

Általában nagyon önfeláldozó vagyok, tehát, idegen embernek is segítek, de gyűlölöm, amikor mások előtt dicsérnek/hálálkodnak.

Így hirtelen ennyi jutott eszembe.

Ez mennyire rossz pont egy ismerkedésnél? :0